lucilla viszontagságai

Végre hétvége, végre egy kis semmittevés, illetve nem semmit, hanem azt, ami jólesik. Rögvest reggel 9-ig aludni, mint a régi szép időkben, aztán fél 10-ig ébredni, de azért csak addig, mert sietni kellett, ugyanis jegyünk volt Gryllus Dalok c. előadására a Komédiumba. Ákos nagyon élvezte a koncertet, bár nagyjából félidőben sokkal inkább egy kolleginával történő bújocska kötötte le a figyelmét, mint Gryllus bácsi a színpadon...Mi azonban Zaccoval az előadástól is le voltunk nyűgözve.

Ákos azonnal feltalálta magát a gyerekeknek elrendezett nézőtéren:

Gryllus bácsi pedig minden felhajtás nélkül kezdte a koncertet, és végig ugyanolyan közvetlen maradt.

Aztán pedig felfedeztük a Szabadság téri játszóteret, ami láthatóan nem rég lett felújítva. Meg kell valljam, kijöttem a gyakorlatból erősen, már 20 perc után kegyetlenül mehetnékem volt, annyira fáztam, de Ákos kedvéért kitartottam, még vagy 10 percig.

Kukucs!

A direktívák is meg lettek határozva...

Este pedig mozi Zsuzsival. Rég láttam ilyen jó filmet, mint amilyen jó a Closer. Igaz, én mindig is szerettem az embert, a kapcsolatokat boncolgató filmeket. Natalie Portman lenyűgöző és nagyon emberi (végre valaki, aki úgy vetkőzik - persze szigorúan csak azért mert kell a szerephez -, aki nem szoborszerűen tökéletes), na és hát a Jude Law valami eszméletlenül jó volt, árnyalt és felvállalós alakítással. Nagy meglepetés volt Clive Owen is, eddig kevéssé ismertem. Julia meg hozta magát, ahogy kell.

Munka, munka, munka...ez a hét a sztahanovizmus jegyében telt. Jó munkavállaló módjára dolgoztam, mintha nem is lenne gipszben a kezem. Sikerült olyan diszkrétnek lennem, hogy még ma is csodálkoztak rám kollégák. Mindegy, nem is lehetek sérült, a jövő héten muszáj megszabadulni a gipsztől, hétvégén Debrecen a tervek szerint.

Ákos ma valami eszméletlen nyűgös volt, ahányszor valamiben nem az volt, amit akart, keserves sírásban tört ki...Remélem, nem lesz beteg, Úgy sírt, mint akinek valami fájdalma van, vagy rossz közérzete, de maga sem tudja, hogy mi.

Tegnap még sütöttünk palacsintát is. Ákos jó kiskuktaként segített. Csinálni persze jobban szerette, mint enni, így hát Zacco ette meg a nagy részét a műnek.

Nos hát röviden ez itten a mai nap eredménye. Reggel hiába volt + 3 C, még jégpáncél volt az utakon. Egészen konkrétan seggre estem. És a kezem útban volt...Nem biztos, hogy törés, de még nem látszott pontosan a röntgenen, majd 10 nap múlva, addig is egy kis sín a kecses kacsóra.

Nem lesz könnyű 10 nap, különösen, mert még egy copfot sem tudok kötni magamnak, szegény Zacco, neki különösen nem lesz könnyű. Én mindenesetre a mai napot keményen átdolgoztam, gipsz csak este került rá, nem tudom, hogy nem lett volna-é jobb nem is menni dokihoz, mert bár fájt, de legalább használni lehetett....