Áronom ma 8 hónapos. A múlt heti mérésnél frissebb adataim nincsenek, az alapján kiskomám 7 kiló és 70 centi múlt, ami egészen szép teljesítmény, tekintve, hogy továbbra is kizárólag anyatejet fogad el, eredeti csomagolásból. Mostanra a hozzátáplálás témakör kezd mindannyiunk idegeire menni, ő már a kanál látványára is nyíg, az etetőszékben sem túl boldog, az előkét kifejezetten utálja, mi pedig kifogytunk az ötletekből, most, hogy már a bolti kajákat is felvonultattuk, na meg a banán is megvolt, egészben és pürében is ... Persze kitartóak vagyunk, mindennap bepróbálkozunk valamivel, hátha.
Mozgásilag igen jól állunk, szó szerint, Áron ugye áll, néha már nem esik el azonnal, ha elengedi, amibe kapaszkodik, térdelni például egészen stabilan tud segítség nélkül is. Érdeklődik minden részlet iránt, főleg a porcicák és elejtett morzsák keltik fel az érdeklődését. Már jó barátok a gravitációval, kedvenc foglalatossága kaja közben (már amikor mi eszünk, ő pedig ott ül), hogy dobálja a játékait, amit Ákos pedig nagy vidáman visszaadja neki. A beszédben elérkeztünk a dejdejedej és tejtejtejej, valamint a bababmamamammmmppppppffff korszakhoz, én imádom hallgatni, ahogy nyomja a sódert.
Éjszakánként továbbra is kel enni, egyszer mindig, néha kétszer-háromszor is. És - nagy bánatomra - a náthás időszakban leszokott az ujjszopásról.
Hétvégén több izgalmas programot is intéztünk magunknak. Szombaton például mézeskalácssütős házibulit tartottunk, ahová meghívtuk Ákos három barátnőjét, akikkel közösen igen szép mézeskalácsokat készítettek.
Majd vasárnap sort kerítettünk Áron első útjára a bicikliülésben ... Kiskomám felettébb élvezte a műsort, bár az öltözéskor meglehetős ellenérzéseket mutatott a bukósisakkal kapcsolatban, de hát biciklizni csak abban, ugyi. Ákos görkorival követte apáékat ...
Egy vigyorgó biciklista ...
És úton a nagy csapat. Kb. húsz percet volt Áron az ülésben és csak skubizott, hogy mi minden van ebben a szép világban ...
