Az imént a következő beszélgetésnek voltam fültanúja apa és Ákos között. A mostani köhögős időben Ákosnak gyakran kellett teát innia, hogy azzal is segítsük a gyógyulást. Ákos nem rajong különösebben a teáért, inkább kényszer, mint élvezet a fogyasztása. Ma délután apa az uzsonnához teát készített, mi amúgy folyton teát iszunk. Megkérdezte Ákost, hogy ő kér-e, persze azonnal nem volt a válasz. Apa ezt nem kommentálva folytatta a teakészítést. Ákos úgy érezte, hogy nem jutott el apáig a tiltakozása kellőképpen, ezért több ízben, egyre hangosabban mondta, hogy ő nem kér teát. Apa pedig elmerülve a gondolataiban, nem válaszolt. A végén Ákos begurult és nekiszegezte apának a kérdést:
- Mi van? Svédül mondtam, hogy nem kérek teát????
(Dőltünk a röhögéstől.)
