Ma végre kipróbálhattuk az új játszóteret, hát mit mondjak, nagyon jó lett, lett is akkora tömeg, hogy ihaj. Mivel az idő is jó volt, vagy fél hétig ott voltunk, Ákos játszott, én pedig bámultam. A kedvencek itt is a homoktöltögetők voltak.
És néhány évvel ezelőtt inkább röhögtem volna, ma meg inkább elérzékenyülök az ilyesmi láttán....Persze most is röhögtünk apával, Ákos lenyúzott orrán, ez annyira jellemző mostanában, hogy talán nem is baj, hogy rákerült a képre.
És igen, megérkezett, üdén, frissen és csacsogósan. Már a vonatablakból magyarázta, hogy az ott, a szemközti vágányon, az bizony egy tüsszenős (sic!) vonat, figyeljem csak meg, hogy tüsszen! Az arcán persze elterült egy mosoly, amint konstatálta, hogy apa és anya fogadóbizottságként felsorakozott, de aztán folytatta kiselőadását a vonatok mibenlétéről kitartóan. Ebből csak azzal lehetett kizökkenteni, hogy felajánlottuk neki, hogy a jó időre való tekintettel útba ejtjük a gellérthegyi alagutas csúszdát.
Aztán hazafele még megtekintettük az új játszóteret, amit itt a szomszédságban épül, és hát nagyon biztató a dolog, alig várjuk, hogy végre átadják....
Több dolog miatt is repes a szívem. Egyrészt ma már annyira, de annyira tavasz volt, hogy az már nekem is elég, másrészt és legfőképpen pedig már csak egyet kell aludni, és karjaim közé kaphatom az én kiskomámat!
Most, hogy Ákos nagymamázik, a mi életünk is kicsit más mederben zajlik. Én például mozi hetet tartok, napi egy vagy két filmmel, amennyi éppen belefér, van mit bepótolni. Ezzel együtt nemtom mikor jön el az a pillanat, amikor élvezni fogom az Ákos nélkül eltöltött időt...
Hosszú volt a mai nap, háromnegyed ötös keléssel, meg a szokásos tortúrával, de azért volt amivel kárpótolhattam magam...
Húsvét, ismét, eszméletlenül szalad az idő, épp túlvagyunk a karácsonyon, csak kapkodom a fejemet....Pénteken akár itthon is maradhattam volna, ha a repjegyet ki bírná állítani a kiállító időben, nem csak az utolsó pillanatban...elég bosszantó az ilyesmi, de spongyát rá. Így viszont csak 11-re mentem be, addig pár dolgot elrendeztem, hogy mihamarabb el tudjunk indulni délután. Ezzel együtt persze jó későn indultunk, még kora délután telefonált Attila, hogy Székesfehérvárnál beállt a hetes, így beugrottunk az ericssonba, ott a húsvétra tekintettel nyulak egész hada ugrabugrált a füvön, és végtelen türelemmel viselték a simogatni vágyó aprónép rohamát. Ákos is megkergetett párat, majd begyűjtött néhány piros tojást. Aztán nekivágtunk az útnak, szerencsére csak kisebb dugó volt Székesfehérvárnál, valami észkombájn kitágította az utat széltében, ezt a korlát bánta, ezért lezárta a rendőrség az egyik sávot. Ákos nagyon élvezte az utat, mi nem kevésbé, remekül szórakoztunk kiskomám megjegyzésein, na meg autóstársainkon is. A hétvége egyébként is a négy kerék jegyében zajlott, anyuék hazahozták a Balatonról Ákos lábbal hajtós autóját...
Ákos a járgánnyal bejárta Kaposvár belvárosát széltében és hosszában, mennyire jó, hogy a város közepe teljesen sétállóutca, elkélne néhány ilyen körzet Budapesten is. Aztán este apával mi deathmetál koncertre mentünk. Nem, nem ment el az eszem, kizárólag régi kedves barátom kedvéért mentünk el, aki az együttes énekese. Nos, ismét meg kellett állapítanom, hogy megöregedtem, bár a metálzene sosem volt erősségem, sőt, a deathmetál meg az egyik legelborultabb ága, mindezt egy vidéki kocsma igencsak dohányfüstös levegőjű helyiségében, na szóval erre is csak azért voltam hajlandó, mert Tibor barátomról 5 éve semmit nem tudok. Mindenesetre legközelebb inkább a III. Richárdban nézem meg, asszem.
Aztán vasárnap nagy dolog történt, a két nagyszülői testület közös ebéden vett részt, Valiék szervezésében, eléggé váratlanul, de nagy elégedettségünkre. Valiéknál Ákos újabb négykerekű járgányt vett birtokba, ezúttal egy igen komoly gokartról van szó, amin sebességváltó is van. Azért még meg kell tanulni kezelni a járgányt, de nyáron gondolom sok ideje lesz rá kiskomámnak. Mindenesetre már most, igaz némi segítséggel, de tempósan körözött vele.
A nyuszi pedig hozott Ákosomnak egy tyúk alakú mesekönyvet, ami hangosan kotkodácsolva - bár erre igencsak nógatni kellett - tojásokat tojt, és ezekben a tojásokban újabb mesék voltak. Rudi nyerte meg a felolvasás jogát ezúttal....
Vasárnap este apával mi visszautaztunk Budapestre, Ákos viszont Kaposváron maradt, a nagymamik nagy örömére. Nekünk persze már akkor hiányzott, amikor beszálltunk a kocsiba, de hát ez van...néha el kell engedni. Viszont így van most egy teljes napunk kettesben, milyen kár, hogy engem már a keddi megpróbáltatás nyomaszt.
Azt mondja az óvónéni Ákosnak ma: Ákos, te olyan szép kisfiú vagy, biztos az anyukád is mondogatja, hogy te vagy a legszebb gyerek a világon! Erre Ákos: neeeem, nem mondja! Miért, mit szokott neked mondani az anyukád? - kérdezte csodálkozva az óvónéni. Azt, hogy ne turkáld az orrod! - vágta rá panaszos hangom az én kiskomám.
Ismét jó napunk volt, tavasz van, ilyenkor sokkal könnyebb ilyen jó napokat szervezni. Már reggel hetedhét ágra sütött a nap, így hát úgy döntöttük, hogy már korán kimegyünk a Városligetbe, bár csak délután négykor kezdődik a futóverseny, amire Zacco benevezett. Gondoltuk, addig is elütjük az időt a játszón. Aztán persze szokás szerint nem így lett, loholva estünk be, de kit érdekel ez, ha amúgy jól mulatunk.
Ákos szerelmetes emeletes csuklósbusza nélkül mostanság egy lépést sem tesz, így a játszóra is elkísért bennünket a jószág...
Természetesen a hintára is követte kis gazdáját a hű járgány....
...aztán uzsonnáztunk egyet a csúszda mellett ücsörögve...(igencsak nehezményezte kiskomám, hogy a csúszdára nem engedtem a buszával mászni, mivel ez egy igen magas csúszda, így hát a busz csak a csúszda felénél csatlakozott a mulatsághoz).
Közben elindult a futás is, apa derekasan helyt állt, egészen jó időt futott, igaz a feje színben erősen közelítette a pólót, amit ez alkalomra a szervezők biztosítottak minden résztvevőnek.
Aztán levezetésnek még pár kör a nem túl eurokomfort mászókán, jusson mára is egy kis anyahajmeresztés...
A játék pedig itthon folyatatódott, a másik nagy szerelemmel, a trélerrel, itt aztán tobzódás van: autó, autó hátán....
Aztán estére már nagyon elfáradt kiskomám, így jutott néhány óbégatás is, de így van ez, ha négyéves van a családban.
Ákosom négy éves...hihetetlen gyorsan meg az idő. Négy éve ez a nap a választásról szólt, csakúgy mint ma, illetve talán még inkább, mert akkor az a nap volt a választás napja, két fájás között azt hallgattam, hogyan latolgatják az akkor épp unatkozó dokik a pártok esélyeit....Aztán később, ahogy a fájások sűrűsödtek és erősödtek, a vajudó is megtelt, sokkal fontosabb dolgok kerültek a középpontba.
A 3350 grammos, 54 centis tejszagú csomagból időközben...
...lett egy cserfes, szabványméretű (104 cm, 16 kg) édes kiskrampusz.
Ákos az elmúlt egy évben kevésbé látványosan, mint korábban, de nagyon sokat fejlődött, teljesen önállóan tud levetkőzni és felöltözni, még csomót is tud kötni, mostanában folyamatosan verseket szaval, sőt maga is költi a halandzsa verseket, amelyek azért ritmusukban teljesen rendben vannak...hibátlanul beszél, beszédhiba nélkül, választékosan (néha komoly döbbenetet okozva...), az elmúlt évben a szobatisztaság ügye is megoldódott, bár nem volt könnyű menet. És hát az óvodában már komoly barátai vannak, külön élete, amiről minden este hosszasan beszámol.
Igen, jó egy ilyen négy évessel együtt élni. Nagyon jó.
Ákossal mostanában a séta nem mindig nagy szellemi teljesítmény nekem, mint aki nem rajong különösebben az autókért. Merthogy Ákos minden márkát felismer, és szépen sorolja menet közben, épphogy csak levegővételre szakítva meg a sort. Ma például...
-Audi..szitroen...opel....folkszvágán (sic!)...szuzuki....csojota (sic!)....összetört (ez egy felismerhetetlenségig összetört elejű volt)....rönó...szuzuki...és így tovább...
Néha azért jól vihogok magamban.
