lucilla viszontagságai

Mivel a hétvége elkényeztetett bennünket, már ami az időjárást illeti, az időnk jó részét a szabadban töltöttük. Szombaton bár elég későn sikerült kimászni az ágyból, de reggeli ebéd után elmentünk megnézni az új villamos-hernyókat, mivel ismerve Ákost, ez ugyi ütős kezdet a programunkban. Meglepetésünkre nem csak az új villamost állította ki a Bkv a Moszkván, hanem kihozott egy nagyon régit is, sőt kipróbálható volt az új volvó busz (na igen, ez nekünk épp nem volt újdonság, ez ugyi a pilobusz) meg a trolino is. Ennél jobb progamot képzelni sem bírtunk volna kiskomámnak. Már odafele a régi és kényelmetlen villamoson utazva már kitárgyaltuk az új villamost...

...és meg kell mondjam, igencsak jó lesz, ha végre munkába állnak ezek a hernyók. Kíváncsi voltam, ennek a villamosnak milyen nevet ad Ákos, de hallgatott erről még, gondolom, majd ha már tényleg forgalomban lesz a járgány, nyilvánosságra kerül a név is.

Aztán kimentünk a Margitszigetre, ahol az árvízet leszámítva igen jó ilyenkor. A játszótér fantasztikus, csak tudnám, miért nincs több ilyen a városban....

Ákos egészen elmélyülten homokozott, mi meg süttettük magunkat a tavaszi napfényben. Üres az edény, meg kell homokkal tölteni...

...aztán kiönteni a tálba....

....aztán a tálból vissza a földre...és kezdeni előről még egyszer.

Utána akrobatika edzés, és anyahajmeresztés, csapó egy....itt nem látszik igazán, de Ákos alatt vagy egy méter van a homokig...

...anyahajmeresztés, csapó kettő.

Ma pedig egy édes háromhetes kiskrampuszt látogattam meg (jáájj, de jó is volt), apáék pedig utána az alagutas csúszdához mentek Ákossal, addig én átadhattam magamat vasárnapi szenvedélyemnek, a vasalásnak....kár, hogy holnap hétfő, jó lenne most még pár nap a nyugiban, itthon.

Most már igazán tavasz van, apa biciklivel jár dolgozni, Ákos pedig az oviból hazafele így tekeri a biciklit:

És egy friss portré gyűjtőknek...

Kérdezem Ákost, tudja-e hol voltam? Mondja, igen, Brüsszelben. Ó igen, válaszoltam, és hozzáfűztem, hogy nagyon-nagyon elfáradtam. A repüléstől? -  kérdezte érdeklődve. Nem, mondtam neki, a repülés valójában nem fárasztó. Te is szeretnél repülni? IIIIIIIgen!!! - vágta rá kiskomám - kettesben! Apát nem visszük magunkkal? - kérdeztem. Nem, csak Ákos és anya, így repüljünk! Később megtudtam, hogy apa kiesett a pixisből, ugyanis nem adta oda Ákosnak a csoki második felét, mivel az elfogyasztás feltétele az volt, hogy úszáson szót fogad Józsi bácsinak, de nem fogadott szót, nem volt csokizás. Így hát apával most harag van....vele nem repülünk.

Aztán, amennyire nem egy versmondó alkat Ákos, ma annyira meglepett, egész hosszú mondókasorozatokat kántált ma este lefekvés után, alig győztem követni. Na ja kérem, az óvonéni is mondta ma reggel, hogy tegnap Ákos volt a sztár, valami bemutatón voltak, ahol állítólag mindenki megjegyezte, hogy micsoda egy ügyes az a kékszemű kislegény!

Nagy nap van ma, éppen 6 éve kötöttük össze életünket férjemurammal, ez már elég komoly idő...Ennek örömére...illetve khm.... ha igazán őszinték akarunk lenni, ettől annyira függetlenül, hogy a nemes napra csak Valiék telefonja ébresztett rá, mikor már a kocsiban ültünk, na szóval a tavaszi kirándulás-sorozatot visegrádi túrával kezdtük meg. Bár nem volt verőfényes napsütés, de már reggel 10 fok felett volt a hőmérséklet, de mire kiértünk már majdnem 15 C lett, és volt némi napsütés, így nagyon jó napot tölthettünk el. És az időpontot is jól választottuk meg, alig voltak, nem kellettt sorban állni a bobpályánál.

Ákosom fintorogva várt a sorára....

Jó idő ide vagy oda, a Pilisben még igen keményen tél van, a hó még a bobpályán is keményen megmaradt, a hegyi úton pedig akár síelni is lehetett volna...

Azonban a legkevésbé sem volt hideg, még a felhúzós felfelemenetben sem, a lefelé száguldás során meg pláne...

Anyával pedig jól végigsíkítottuk a száguldást.

Aztán felmentünk a hegytetőre, hogy rúgjuk a bőrt egy kicsit. Ákos elképesztően ügyes, ami a labdát illeti, ezt egészen bizonyosan nem tőlem örökölte, én konkrétan rettegek a felém repülő labdától...

Aztán felmásztunk a kilátóba is, és jól kiláttunk a Dunára, na meg a bobpályát is meg kellett tekinteni mindegyik kilátó szintről, ahol Ákos részleteiben elmagyarázta, hogy hol is csúszott őkelme.

És végül, jó szokás szerint, jót ettünk a bobpálya melletti kiváló étteremben. Ákosom a nagy rohangálásban jól elfáradt, így csak az ebéd második felében cincálta a pincérek és a mi idegeinket, addig elcsigázva ücsörgött.

- Az a ászló (=zászló) nem pirosfehérzöldezamagyarföld színű!

Mivel a tavasz ma is tartotta magát, délután kirohantunk egy körre a játszótérre, ez mindhármunknak nagyon jólesett....Mennyire jó, hogy már nem kell mislenbabának öltöztetni Ákost, hanem elég egy vékonyabb kabát.

Ákos még nem felejtette el, hogy kell felmászni az ilyen mászókára, és persze azt sem felejtette el, hogy hogyan kell anya összes hajszálát az égnek mereszteni...

Azt azért el kell mondanom, hogy kimondhatatlanul utálom, amikor anyuka/apuka a játszótéren bagózik...mert ugye az egy dolog, hogy nekem azonnal megfájdul a fejem a füsttől (igen, szabad téren is), de az egymás nyakában tolongó csúszdára váró kölkök terelgetése közben az én gyerekem is beszívja a füstöt, arról nem is beszélve, hogy a gyereke után kapkodó szülő simásan megégetheti az én kölkömet is az égő cigarettával. Na és ma egy igen prominens, tv-sztár anyuci bírta ezt művelni a játszón.

Nos, egészen tavasz-fíling uralkodott el ma rajtam. Persze még igencsak télikabátban (zsebében vészhelyzet esetére sapka is lapult), de megvolt a tökipompos a Vörösmarty-n, sütötte a nap a hajamat, legszívesebben ott töltöttem volna a délutánt. Ákos is egy vékony kabátban rodeózott ma az oviban, hazafele már fel sem vette a télikabátját.

Ma délután mind a ketten elég korán végeztünk, így hát elvágtáztunk az IKEÁba, elintézni pár dolgot, és ha már ott voltunk, Ákos labdásovizott, mi meg bámultuk...Jó lenne, ha végre tavasz lenne, és ugyanezt mondjuk a Gellért hegyen művelhetnénk, de úgy látszik, az idén ez nem adatik meg.

Úgy néz ki, hogy vírus letudva (kopp-kopp-kopp), Ákos napok óta láztalan, bár orrfolyás az van, de annak mennyisége is töredékére csökkent. Én viszont kripli vagyok, majd' leszakad a derekam egész nap, és egyéb fájdalmaim is vannak, de ezt most nem részletezném. Hanem azonban, ma ugyi március 15., ennek örömére henyélés és henyélés volt a mai program. Délután azért kimentünk a Múzeum-kertbe, mulatozni egy kicsit. Kár, hogy ilyen nyomorult hideg van, a program nagyon jó volt, én akár az egész napomat ott töltöttem volna, így viszont egy óra után muszáj volt hazavágtázni. Azért megnéztünk két fél előadást, egy Helyiség kalapácsát és egy János Vitézt....

...a hideg miatt vedeltük a forró teát....

....Ákos pedig napok óta először jót rohangált néhány hasonszőrűvel, miközben egy igen stílusos star-warsos lufinak kinéző valamit kergettek fel az égbe...