lucilla viszontagságai

Az új generáció ...

9 éve született Ákos, ami nem kis idő, bár számunkra elég gyorsan elrepültek ezek az évek.

Az elmúlt év még gyorsabban eltelt, mint az eddigiek, pedig milyen sűrű év volt. Itt van például a hoki, ami eléggé komollyá vált ebben a szezonban, rengeteg edzéssel és minden hétvégén (legalább egy) meccsel is. Nagyon büszke vagyok Ákosra, aki nyafogás nélkül járt edzésre, pedig nem ritkán emiatt nem jutott idő játékra. És amiatt is büszke vagyok rá, hogy minden meccsen keményen küzdött, még akkor is, amikor csúnyán kikaptak, pedig ebből volt nem kevés. A szezon végére egészen megtáltosodott a csapat, sok nyertes meccs is volt, a legutolsó komoly kupán igen kemény küzdelem után a dobogóra kerültek.

Ezen kívül Ákos az iskolában is helyt áll, mostanra elmondhatom, hogy minden tárgyban úgy tud teljesíteni, mintha itt született volna, a legtöbb tárgyból ennek megfelelően az osztály legjobbjai között van. Sok-sok barátja van, láthatóan nagyon kedvelik őt az osztályban és a hokicsapatban is. Egyik kedvenc barátja még tavaly elköltözött, de Ákost meghívta az új osztályával tartott születésnapi buliba, ami nem kis dolog, azt hiszem.

És ma kilenc éves lett ...

A házi köszöntést tegnap tartottuk, mert ma hokiedzés volt, és nem akartuk túl rohanósra fogni a tortázást. Az ajándékokat sikerült jól kiválasztani, az idén a csillagok jegyében, kapott házi planetáriumot és távcsövet, emellett az aktuális őrületnek, a bléjbléjdnek hódoltunk.

Tudom, nem írok, lusta vagyok, nincs mentségem, hacsak nem a száguldó élet. Pedig vannak ám mindenféle nagy események.

Például Áronom először töltött távol tőlem néhány, egészen pontosan két napot. Az úgy volt, hogy Zacconak haza kellett utaznia néhány napra, hogy útlevelet csináltasson magának, mert tengerentúlra akarják küldeni, a régi útlevél meg erre nem jó. Gondoltunk egyet, hogy miért is nem viszi magával ifjabbik gyermekét, mert a nagyszülők egy része jó eséllyel nyárig nem látja őt, így meg lenne mód a találkozásra. És hát az én agyamban is felcsillant egy 6.30-nál későbbi ébredés vágyképe, szóval gyorsan le is szerveztük a dolgot. Áronon nagyon lelkes volt, már hetekkel a nagy esemény előtt beszélgettünk arról, hogy felszáll apával  repülőre, aztán majd vonatoznak, villamosoznak, troliznak, teljesen el volt varázsolva kiskomám már csak a felsorolástól is. Persze azt is megbeszéltük, hogy én viszont nem leszek ott, de a járgányok konvoja mellett nem fért bele semmilyen negatív gondolat a pici fejecskébe.

Nem is volt gond amúgy, elképesztően boldog két napot töltött Magyarországon, a vele találkozók szerint egyszer sem említett engem és egy pillanatra sem volt komor vagy szomorú, eléggé lefoglalták az események, eszébe sem jutottam. Mondjuk néhány órát leszámítva apa mindig kéznél volt.

Viszont amikor hazaérkezésük után meglátott, akkor leeshetett neki, hogy két napig nélkülöznie kellett, mert azonnal tömbösítve megkaptam a két napra esedékes hiszti és óbégatás adagot, aminek lenyugvási fázisában már az ölemben szipogott kiskomám meglehetősen hozzám tapadva. Aztán mikor ezen túljutottunk, szépen elmesélte, hogy micsoda járgányokat látott és próbált ki, azóta pedig rendszeresen trolibuszost játszik kiskomám.

Ákossal mi is kedélyes napokat töltöttünk itthon kettesben. Ákosom nagyon hepi volt, hogy végre úgy legózhat, hogy senki, de senki nem gázol bele az építményekbe és nem is kell folyton egy meglehetősen hangos háromévessel egyezkednie, hogy ki mivel is játszik éppen. Jókat beszélgettünk, jól mulattunk.

Amikor Áron bejut a bátyus szobájába, nagy boldogság van ...

Fantasztikus napunk volt tegnap. Ákosék hokicsapata egy igen komoly kupanapon vett részt, és noha az eddig eredmények alapján nem túl vérmes reményekkel mentünk, végül várakozáson felül, a 3. helyen végeztek, jobbnál jobb meccseket játszottak, fantasztikusak voltak. Ákos nagyon fáradtan, de igen elégedetten jött haza, 6 lejátszott meccs után, éremmel a nyakán. Ennek az éremnek különösen nagy értéke van, hiszen csak a legjobbak kaphattak ilyet.

Fantasztikus napunk volt tegnap. Ákosék hokicsapata egy igen komoly kupanapon vett részt, és noha az eddig eredmények alapján nem túl vérmes reményekkel mentünk, végül várakozáson felül, a 3. helyen végeztek, jobbnál jobb meccseket játszottak, fantasztikusak voltak. Ákos nagyon fáradtan, de igen elégedetten jött haza, 6 lejátszott meccs után, éremmel a nyakán. Ennek az éremnek különösen nagy értéke van, hiszen csak a legjobbak kaphattak ilyet.

Ákos ma jelmezbálban volt, Darth Vader nagyúrként. Az apjával már jó ideje dolgoztak a sisakon, meg kell mondjam, fantasztikus lett, fekete kartonpapírból készült, teljesen saját tervezéssel, tehát nem valami szabásminta alapján.

A sisakot érdemes külön is szemügyre venni ...

Áron cicamica lett volna, de nagyon-nagyon nem volt lelkes a felöltözésben és a sminkben, így vele inkább itthon maradtam és aludtunk egy jót buli helyett.

Ma dolgoztam. Na nem pénzért, hanem önkéntes alapon. Sőt, némi ráfizetés is volt, parkolási díj formájában.

Ákos hokicsapata teljes egészében szülői szervezésben működik. Egyesületi és csapatszinten is. Két hete volt egy szülői értekezlet, ahol egészen komoly betekintést nyerhettünk az egyesület magasabb szintű működésébe is. Egészen elképesztő, hogy mennyire jól tud működni, na persze vannak nehézségek, itt sem mindenki lelkes, ha önkéntes munkáról van szó, de valahogy jól meg tudják találni az egyensúlyt az egyesületi munka és a magánélet között. Az otthoni önkéntes alapon szerveződő szervezeteknél azt láttam, hogy mindig van egypár igazán lelkes ember, akik elviszik a hátukon az egész működést, de nekik túl sokat kell tenniük és ezért a magánéletüket is eléggé alá kell rendelni az önkéntes munkának. És ez nem jó.

Az egyesület a sporttevékenység megszervezése mellett a jégcsarnok üzemeltetésében is részt vesz. Például büfét üzemeltet, vagy korcsolyát kölcsönöz a közönségkorcsolya idején. Ezeket a tevékenységeket a szülők végzik, amit nem mindig könnyű megszervezni, de ha valaki nem ér rá, átadhatja a munkát valaki másnak, vagy ha nem sikerül szerveznie helyettest, akkor saját (!) költségén szervezhet hivatalos munkaerőt is. Persze meg lehetne oldani a büfét például úgy is, hogy kiszervezik egy bérlőnek, de akármennyi is a macera a szülők beszervezésével, oktatásával (itt vannak ám igen komoly higiéniai szabályok és az azokat betartató helyi köjál), de a büfézés szociális hozadéka miatt nem akarják ezt.

Voltam már büfés, ami egy külön élmény, végre tudom, hogy is kell korvot (virslit, kolbászt) főzni, nem is olyan egyszerű ám. És így kerültem én ma a korcsolyakölcsönzőbe, ami szép menet volt, főleg, hogy volt néhány olyan kérés is, amire nem voltam felkészülve. Például ma kiállítottam ékes svéd nyelven áfás számlát, és fizetési ígérvényt is (vagy mit). De jól szórakoztam, az egyik jégcsarnoki dolgozótól megtudtam például, hogy az egyik skånei rockcsapat frontemberének felesége magyar.

Ma először hallottam Áront magyarról svédre váltani. Szavakat eddig is mondott, mondatokat még nem hallottam tőle, ma is csak egy szót érintett a váltás. A gondozónők állítják, hogy odabenn svédül nyomja, de magában mindig magyarul dumál, mert a játékot persze mindig kommentálni kell. Zabálnivalóan csinálja.

Ma kapott egy kekszet Marta anyukájától (Marta egy nagyon helyes eritreai kislány, csoporttárs), nagyon boldog volt, mutogatta nekem, Ákosnak, és aztán meglátta Vivant, a kedvenc gondozónénijét, neki is mutatta, de ekkor már nem a magyar szót, hanem a svédet használta.

Amúgy is mindennap meglep valamivel, egyik nap pl. amikor olyat mondtam neki, ami nem tetszett, már nem emlékszem pontosan mi volt, valami csintalanságot próbáltam leállítani, erre csípőre tett kézzel jó hangosan közölte velem, hogy tyst! Azaz csendet! Annyira édes volt, hogy muszáj volt összecsókolgatni. Ma pedig Ákossal vitatkoztak, mondta neki, hogy tyst!, erre Ákos: tyst själv! (Legyél csendben te!), és ezt a kört addig ismételgették, amíg mind a kettőnek potyogtak a könnyei a röhögéstől.

A végére pedig egy portré rólam, Ákos által megkomponálva:

A héten ismét felütötte a fejét nálunk egy betegség, ezúttal egy lájtos hányósfosós, szerencsére tényleg csak enyhébb darab volt, egy nap alatt lezavartuk Ákossal,  a szerdai napunk amúgy kedélyesen az ágyban telt, ilyen sem volt mostanában, hogy vele heverészek, beszélgessek és durmoljak órák hosszat ...

A hét második fele már szerencsére normál üzemben folytatódott, ami azért is nagyon jó, mert ma nyílt nap volt az iskolában, amit nem szívesen hagytam volna ki. Elvileg bármikor bemehetnék persze, hogy kíváncsi vagyok, mit is csinálnak odabenn, de nyilván valami komolyabb ok nélkül nem teszek ilyesmit. A nyílt nap viszont  igen jó intézmény, mindig szombaton van, így a dolgozó szülők is részt vehetnek, a gyerekek pedig kapnak érte egy szabadnapot a síszünet előtti pénteken.

Jó üzlet ez nekik, hiszen a mai rövidített, 9-12 óra között tartott bemutató jellegű órákért egy egész napot kapnak. Úgy döntöttünk, hogy mivel Áron miatt úgysem tudnák együtt részt venni az órákon, így Zacco ment az első részre, én pedig a szünetben érkeztem. Ákosék csoportjában beszélgetéssel kezdődött szokás szerint, átnézték az aznapi órarendet, majd rajzolással kezdtek, emberi arcot kellett rajzolni és festeni.

A rajz után rögtön jött a szünet, és a szünetben a fika is. A szülői munkaközösség a jeles napra grillezett kolbászkákkal készült, így amikor megérkeztem, már a sarkon túl lehetett érezni az illatát. A szünetben amúgy hagyományosan a könyvtárat is meg lehet tekinteni, valamint nevetséges áron lehet a könyvtárból kiszanált könyvekhez hozzájutni. Ezzel a lehetőséggel éltünk mi is, főleg nyelvtanulási szempontok alapján válogatva.

Majd Zacco Áronnal játszótéri körútra indult, mi pedig Ákossal visszatértünk az osztályterembe. Az első évhez képest nem igazán tapasztaltam változásokat, a dolgok nagyjából hasonló mederben zajlottak, a tanterem is ugyanolyan elrendezésű. Annyit érzékeltem, hogy a másodikosokkal szemben már elvárás, hogy képesek legyenek dumálás és ficánkolás nélkül figyelni az órákon, így ha valamelyik gyerek hangoskodott vagy felállt, akkor Tin finoman rájuk szólt.

Tin eldicsekedett vele, hogy micsoda fejlesztések történtek, minden épület az iskolában kapott egy-egy projektort, és úgy alakult, hogy a második osztályban pont Ákosék csoportjába került az értékes berendezés. Ami lehetővé teszi, hogy internetes anyagokat, filmeket is felhasználjanak a tanítás során. Ennek demonstrálására rögtön meg is néztünk egy filmet, egy vak kislány mindennapjairól, a téma ugyanis ebben a hónapban a test, azon belül pedig az érzékelés és az öt érzék. A kislánynak hiányzott az ötből egy és azt kellett megfigyelni, hogy hogyan pótolják a többi érzékek ennek az egynek a hiányát. (A film amúgy felettébb tanulságos volt, én teljesen elérzékenyülve néztem, hogy igen, meg lehet csinálni, egy vak kislánynak is lehet teljesen normális élete. Ez a kislány, Elvira normális iskolába jár, minden tevékenységben részt vesz, csak például amikor a többiek könyvet olvasnak, ő Braille írásos könyvet vesz elő. Sportol, táncol, kipróbál mindent, ami döbbenet, főleg, amikor például a technika/kézműves órán patchwork-öt készít. Igaz, néha kell neki külön segítség, de a legtöbbször az osztálytársai lépnek oda, ha valamire szüksége van. És láthatóan boldog gyerek.)

Ezt követően volt némi beszélgetés a látottakról, és az egyéb érzékelésről, majd tovább léptünk a következő órarendi pontra, ami a svéd nyelv volt. Ez esetben ez azt jelentette, hogy önálló munka keretében eldönthették Ákosék, hogy mivel óhajtanak foglalkozni, lehetett olvasni olvasókönyvet, a könyvtárból kikölcsönzött könyvet vagy az olvasásos munkafüzettel dolgozni. Ákos könyvtári könyvet olvasgatott.

Közben persze megmutogatta az könyveit, füzeteit és az osztályteremben kifüggesztett képeit. Az alábbi képen a bal felső remekmű az övé, amit úgy kommentált, hogy nem sikerült túlságosan.

És mivel az érzékelés a téma, ezzel kapcsolatban is lógtak kinn anyagok a falon, többek között például Ákos fogalmazása a szemről és a látásról.

Alább pedig egy kép, amit Ákos készített a tűzoltóságon tett kirándulás után ...

Nagyjából húsz perc múlva átváltottak matematikára, először a tábla előtt ücsörögve némi ismétlés volt, meg beszélgetés a szorzásról, majd együtt felmondták a kettes, ötös és tízes szorzótáblát. Megjegyzem, otthon soha, de soha nem kellett seggelni a táblázatok fölött, nekem rémes emlékeim vannak a szorzótábla tanulásról ... Mégis az összes gyerek tudta.

Aztán ismét önálló munka következett, ismét szabad választás alapján, ezúttal matematika témakörben. Ákos most a Masterkatten négyes kötetét fogyasztja, az osztály többségével együtt, páran még a hármasnál tartanak, de nyilván nem gond ez. Tin időnként odajött, láttamozta a jól megcsinált oldalakat. Majd Ákos elővett egy detektíves matematika gyakorlót, amiben ahhoz, hogy tudjuk, hova is kell mennie a detektívnek, először egy csomó szorzást-összeadást meg kell csinálni, majd az eredményekhez kapcsolódó betűket be kell írni egy táblázat alapján. Ákos egészen rövid idő alatt gyorsan három teljes oldalt megcsinált belőle. És közben idétlenkedni is maradt ideje.

(Amúgy azt vettem észre Ákoson, hogy mostanában mintha fáradtabb lenne a szokásosnál. Előre hoztam a fektetési időt, Áronnál is, nála is, de még így is elég nehéz kirángatni az ágyból, sokszor panaszkodik fáradságra (aminek jó része persze inkább a nemakarom faktor), és gyakran kifejezetten lassú. És egyértelműen látszik ez a tanórai munkáján is. Legalábbis ami a reakcióidejét illeti. Ahhoz képest, hogy láthatóan már nem okoz gondot neki a svéd nyelv megértése, elég sokáig tart, mire a karja jelentkezésre lendül. (Ezt a lelassulás dolgot amúgy a hokin is látom rajta, a jégen és az öltözőben is.) Őszintén remélem, hogy ez valami téli vagy élettani lassulás, mert időnként aggasztó. Főleg, hogy többször volt beteg is az utóbbi időben, pedig ő évente max. egy gyors lefolyásút szokott abszolválni ....)

Ezzel a résszel véget is ért a nyílt nap, de Tin még felhívta figyelmünket arra, hogy az ebédlőben egy kisebb kiállítás van a másodikosok munkáiból.

Ákos az alábbi képet készítette Annival közösen, a téma: mindenkivel együtt dolgozunk, nem közösítünk ki senkit.

És itt alább Ákos egyik horgolós remekműve, a skata, azaz szarka.