2004.03.14. 18:10 | Lucilla | komment

Na szóval jó kis sűrű hétvége volt ez. És még hol a vége?:) Ma reggel eszembe jutott, hogy holnap hétfő, és ha hétfő, akkor varrótanfolyam, és akkor gyakorolnom kell, aztán eszembe jutott, hogy holnap 15-e, azaz nem lesz varrótanfolyam, és jól elszomorodtam....

Tegnap esküvő, a gyerekre belga barástosnénk, aztán a nagyszülők vigyáztak, így hosszú idő óta először házaspár voltunk és nem szülők. Néha ilyen is kell.

A gyerek persze tündér, annyira tudja, mitől döglik a légy, akarom mondani, a  nagyszülők szíve mitől is kötődik végleg gúzsba. Ma például felkéretőzött a nagypapira, átölelte, mintha el sem akarná engedni soha, aztán hátradőlt, a nagypapi szemébe nézett és elrebegte olyan hangon, hogy papppaaa, hogy szem nem maradt szárazon. Ha lefilmeztem volna, csak giccsilleték lerovása után publikálhatnám:)

És most már konkrét tapasztalatokról számolhatok be pelenka-akciónk kapcsán. Ugyanis fogtam magam, és megvettem 5 db mosható nadrágpelenkát, meg egy csomag mosható és egy csomag eldobható betétet. Így, komoly 3 napos tapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy nem bántam meg az akciót. Igazából nem nagy macera, csak annyi van, hogy levétel után nem a kukába, hanem egy vödör vízbe teszem, és ha elfogyott, kimosom, erre általában 2 naponta fog sor kerülni előreláthatólag. Igazából ecetes vízbe kellene áztatni, de úgy gondolom, ez túl nagy áldozat lenne a részemről, így előzetesen konzultálva a forgalmazókkal sima vízben ázik, és normál mosószerben mosódik öblítő nélkül.

Node, mik is voltak az indokaim? Bevallom, nem környezetvédelmi megfontolásból tettem szert eme nagyszerű találmányra, hanem elsősorban a nyáron esedékes szobatisztaságot szeretném elősegíteni, de ha már környezetvédelem, hát örülök neki. Állítólag az ilyen pelusban jobban érzi a kölök, ha pisi van, ezért könnyebben leszokik a pelusról. Szerény 3 napos tapasztalataim alapján erre a felismerésre még várnunk kell, de mivel a pelenka néhány hónap alatt be fogja hozni az árát (sajna, nem ingyér volt), és hát a környezetvédelem sem utolsó érv, azt hiszem nem kell megbánnom a döntésemet. Egyelőre napközben használjuk, ideértve a délutáni alvást, illetve főleg ha itthon vagyunk, vagy kisebb sétákra, mivel a dögnehéz kölök+babakocsi-hoz nem kívánok egy vödör vizet is rendszeresíteni. Így éjszaka és hosszabb kitérők esetén maradunk a környezetszennyezés és kényelem bűvkörében.

És tapasztalt anyukáktól is hallottam, hogy majd ha csak éjszakára kell pelus, és akkor sem mindig, akkor is kifizetődőbb ezt használni.

2004.03.11. 14:36 | Lucilla | komment

Nos, ma ismét egy jó kis délelőttünk volt. Én pszichológiai előadáson vettem részt, Ákos ismét a többi kölökkel múlatta az időt. De még hogy! Amikor vége lett az előadásnak, a védőnő is, meg a többi gyerekfelvigyázó is jött hozzám, hogy milyen egy eleven gyerekem van (na igen, ezt azért én is megtapasztalom mindennap), továbbá, hogy milyen értelmes, és hogy mennyire látszik rajta, hogy sokat foglalkozunk vele. Ez amúgy jól esett, mert folyton lelkiismeretfurdalásom van, hogy biztos többet kellene foglalkozni vele. Mert hát mennyi is az elég??? Na, mindegy, hagyjuk a filozófiai kérdéseket. Mindenesetre teljesen elképedve mesélték, hogy Ákos tud 5-ig számolni....Igyekeztem leplezni meglepődésemet, hogy ez én sem tapasztaltam eddig, olyan képet vágtam, mintha nap,  mint nap gyakorolnánk ezt a műveletet:)) És hát a mutatványt meg is ismételte párszor hazafele: eeeee, keeeeoooo, háom, néééé, öt.

Amúgy, bár én csak varrótanfolyamra akartam járni, erre a pszichoizére nem, csak Ákos kedvéért jöttem, mert a múltkor is nagyon jól érezte magát, szóval azt kell mondjam, hogy most már a magam kedvéért is megyek, mert nagyon jó volt. Egy idős pszichológusnő tartotta, aki mellesleg pedagógus is. A Gordon-módszer alapján haladunk, szülő-gyerek kapcsolat van a terítéken, ami nem csoda, hiszen szinte kizárólag gyakorló anyák járnak. Nagyon jó volt beszélgetni, főleg, hogy sokgyerekesek is vannak, és látni, hogy ki milyen problémákkal küzd.

2004.03.09. 23:41 | Lucilla | komment

 

Folytatás 2002. áprilisából:

Kissé váratlanul érintett múlt vasárnap éjjel az elfolyt magzatvíz. Nálunk a családban nagy divat a túlhordás, ráadásul mindenkinek hosszú és nehéz szülése volt.

Szóval hajnali 4-kor elfolyt a magzatvíz, bár én először azt hittem, hogy becsurrant a pisi, de aztán a wc-n meggyőződtem arról, hogy ez bizony a méhemből jött. Ezt követte rögtön a nyákdugó is. Felkeltettem a páromat, mivel ilyenkor mindenképpen be kell menni a kórházba, akkor is ha nincs fájás. Taxival beszáguldottunk, és sikerült felkelteni az éjszakás nővért, aki félkómában kikérdezett, hogy mit akarunk. Mondtam elfolyt a magzatvíz, és gondolom, szülünk. Erre felhívta az ügyeletes dokit, és közölte vele, hogy itt van egy kismama a 39. hétben és nem folyt el a magzatvize, fájások nincsenek. Persze erre a doki nem jött. Majd közölte vele , hogy mégis csak elfolyt a magzatvíz. Szóval megvizsgált a doki, egy ujjnyira voltam nyitva, és felvett a szülőszobára. Persze előtte átestünk a formalitásokon: beöntés, borotválás. Az előbbi persze nagyon kínos volt, mert a nadrágom térdig magzatvizes volt, azt kellett visszavenni és a folyosón végigrohanni a budira. Még szerencse, hogy hajnali 5-kor senki nem volt a folyosón, illetve volt ott egy idős pár, akiknek a lánya éppen akkor szülte meg a halott gyermekét, ők nem velem voltak elfoglalva, de ez egy másik történet. Szóval felmentünk a szülőszobára, ott rögtön ágyba rendeltek és két órán keresztül CTG-re kötöttek. Ez nem volt túl jó, mivel az utolsó idoben nekem fekve volt a legrosszabb, mivel fájt a csípom. A szülésznő szerint aznapra még nem várható a baba, mert nemigen vannak fájásaim, ezért hazaküldtem a férjemet aludni, azzal, hogy majd valamikor dél körül jöjjön vissza.

Mire jött a vizit, már rendesen fájt a derekam, és elviselhető 5-10 perces fájásaim voltak. Vizit után felkelhettem, elmentem zuhanyozni, és innentől kezdve délig nagyon jól éreztem magam, voltak fájásaim, de elviselhető volt, és attól eltekintve, hogy feküdni már nem tudtam, így aludni sem, alapvetően jól elvoltam. Délben 2 ujjnyi volt a méhszáj.

Ekkor kezdődtek az igazi fájdalmak. Fél egykor már a falat kapartam, és mivel arra számítottam, hogy még hosszú órákra van a vége, könyörögni kezdtem fájdalomcsillapítóért. Kaptam egyet valamivel fél egy után, és azt mondták, hogy kb félóra múlva fog hatni. Ekkor már rángatóztam a fájdalomtól. A szülőszoba közben, a hidegfrontnak köszönhetően megtelt szülő nőkkel, szülésznőkkel és kispapákkal, ami nagyon zavart, mert leszíveseben üvöltöttem volna. Kb. negyed óra múlva rájöttem, hogy amit érzek, az bizony tolófájás, ami nagyon meglepett, mivel legkorábban is késő délutánra jósolták a babát. Amikor mondtam a szülésznőnek, hogy érzem, hogy nyomni kell, hitetlenkedve megvizsgált, és elképedve állapította meg, hogy bizony szülünk. Átküldött a szülőágyra, gyorsan hívták az orvosomat, aki közölte, hogy nem tud ennyi idő alatt bejönni. Egyébként általában 3 ujjnyi tágulásnál szokták behívni az orvost, ezt a stádiumot én nagyvonalúan átugrottam, a 4 és 5 ujjnyival együtt. Szóval jött az ügyeletes doki és közölte, hogy 5 percen belül baba lesz. Én ekkor már magamról mit sem tudva nyomtam a szülőágyon. A doki segítségével, aki nyomta velem együtt, végül is 13.10-kor kb 3-4 tolófájásból meglett Ákos, aki 3350 grammal, 54 cm-rel és 10/10-es Apgarral született. Mivel ekkor már teljes nagyüzem volt a szülőszobán, sajnos semmi romantikára nem volt idő, elvágták a köldökzsinórt, felmutatták, hogy itt a fiam, aztán elvitték megfürdteni. A férjem kb. ekkor érkezett, és közölték vele, hogy sajnos, mindenről lemaradt, már osztódtunk. Aztán az orvos még kitisztította a méhemet, mert a méhlepény nem jött ki teljesen és összevart. Ekkor visszahozták a fiacskámat kiglancolva, bár a magzamázat nem mosták le róla. Mondanom sem kell, hogy o a legszebb gyerek az országban (remélem ezzel nem bántok meg senkit, de ez TÉNY).

Sajnos besárgult, ezért csak pénteken jöhettünk haza, de a kórházban nagyon jól éreztük magunkat. Ákos egyelore nagyon nyugodt baba, csak nem szeret a tejcsiért dolgozni, de majdcsak belejövünk.

A szülés egyébként annyira nem viselt meg, hogy egész délután fenn voltam és fogadtam a hódólókat a fiam helyett és vidáman ültem a gátsebemen.

2004.03.09. 23:35 | Lucilla | komment

Elhatároztam, hogy összegyűjtöm ide a terhességem és a szülésem, valamint az eddig eltelt idő gondolatait. Zanzásítva, hogy meglegyen egyben.  Az alábbi bejegyzés a nyitány, és itten jön a többi is, valószínűleg több részletben.

2001.08.31

Ma hallottam a kisbabám szívhangját! Nem is gondoltam volna, hogy már a 7. hét végén lehet hallani. Fantasztikus volt!

Nem tudom, miért, de az az érzésem, hogy amíg nincs nekem is kiskönyvet, nem vagyok igazán tagja a "klubnak". Még kissé kívülállónak érzem magamat, pedig már jóideje rosszul érzem magam, meg hányok, és ilyesmi.

Nos, ha meg kell hízni, hát meg kell. A nagymamám az elso terhességét 52 kg-val kezdte, majd a 4. hónapra lefogyott 48 kg-ra (hányt, mint a kutya, meg mint én), aztán 78 (!) kg lett a végére. Ez 30 kg kb 6 hónap alatt. Aztán amilyen gyorsan jöttek, úgy mentek is a kilók, és nemsokkal utána ismét 52 kg volt. Aztán megint terhes lett... Anyukám velem több mint 20 kg-ot hízott (evett, amennyi belefér), az öcsémmel (aki 20 hónappal késobb született) 9-et, mivel már ott voltam én, és figyeltem a vonalaira. Aztán 5 évre rá született a húgom, a terhesség alatt anyukám csak répát rágcsált, és igyekezett nagyon nem meghízni, de ismét több mint 20 kg lett a végeredmény, de ma már ismét vékony. Szóval, felesleges a küzdelem, persze túlzásba vinni semmit sem kell. Én jelenleg inkább azzal küzdök, hogy meglegyen a napi szükséges energiabevitel, mert éhesnek éhes vagyok, de nincs jó étvágyam, ha értitek, mire gondolok. Nehéz magamat az evésre rávenni, különösen reggel.

 2001.11.11 00:12  

Most kaptam meg az AFP vizsgálat eredményét. Azt hiszem a MoM érték a mérvadó:

AFP MoM: 0,6

B-HCG MoM: 1,9

AFP ügyben nem sikerült megnyugodnom, sot, a fél napomat átbogtem a rettegés miatt. Ma felhívtam a Megatoys 3D Uh-osát, hogy szerinte Uh-val lehet-e valamilyen módon megnézni, hogy Down-os-e a baba. Nos már az asszisztensno is azt mondta, hogy nagyon sokan vannak alacsony AFP vel, úgyhogy ne törodjek vele, aztán átadta a telefont a dokinak, o is azt mondta, hogy ne aggódjak, és hogy nem sok értelme lenne az Uh-nak. (Mondta ezt úgy, hogy 8000 ft-tól esett el a cég, így gondolom, ha legkevésbé is értelmét látta volna a dolognak, akkor behív) .Hát így kissé megnyugodtam, de aztán elmentem a családtervezobe a genetikushoz. Aki már volt nála, az tudja, hogy elég alapos a pasi, de túl nagy jelentoséget tulajdonít mindennek. Szóval oszerinte bunös felelotlenség lenne semmit sem tenni, javasolta a londoni 4 markeres vizsgálatot 40.000 ft-ért, de ez sem ad bizonyosságot, így valószínüleg lesz amniocentézis is. Szóval szerinte van miért aggódnom. Na nekem több se kell, amúgy is ezerrel aggódom minden miatt, szóval a mai napi frusztráció többszörösen megvolt.

Na, szóval aggódom. 

 2001.11.12 22:31

 Ha túlleszünk ezen a nagy idegtépésen (AFP MoM: 0,6, BHCG MoM:1.9, + mindenki mást mond, hogy mi lenne a jó érték, na mindegy, holnap megyek genetikushoz...), szóval, ha túl vagyunk rajta, azt hiszem indítok egy AFP topicot, ode mindenki felírhatja az eredményeket, azt, hogy mit mondott az orvos, és végül, a baba képét, miután megszületett. Nekem most sokat segítene egy ilyen "adatbázis". Most éppen kezdek nagyon kétségbe esni.

Nucha szurésrol: Ez volt az egyetlen vizsgálat, amit nem kuzdöttem ki, de jelenleg bánom kicsit. Bár ma az UH-n az orvos azt mondta, hogy ezt csak a 12. héten lehet, meg hogy nem mond ez sem semmit, mert ha van tarkóödéma (ezt nézik), akkor nagy valószínuséggel baj van, ha nincs, akkor még bármi lehet. Szóval ez is annyit ér, mint az AFP. Bár van egy olyan érzésem, hogy az AFP-nél mindenki a nyitott gerinces problémákat nézi. A BHCG-vel kapcsolatban eddig orvos nekem még nem nyilatkozott. Mintha nem is lenne érdekes.

Na mindegy, annyit agyaltam már a dolgon, hogy kezdek becsavarodni. Nem akarok amniocentézist, vagy valami ehhez hasonlót. Én már elveszetettem két babát, nem bírnék ki még egy ilyet.

 2001.11.28 23:06

 Rövid helyzetjelentés: tegnap voltam az I. noin genetikai tanácsadáson. Az UH-n ismét minden tökéletes volt (csak a magzatvíz volt az átlagosnál kevesebb, de ez az orvos szerint nem jelent semmit, egyébként két hete átlagos volt). A genetikus azt mondta, hogy nem javasolja a magzatvízvizsgálatot, bár ha akarnám, megcsinálná. Persze én nem ragaszkodom hozzá. Hétfon lesz még egy UH, a baba szívét fogják megnézni. Azt mondta a doki, ha ott is minden rendben lesz, akkor nem kell többet hozzá menni. Az UH-n tényleg nem mondtak semmi, csak azt kérdezték, hogy nem véreztem-e mostanában. Mondanom sem kell, hogy jól megrémültem. De a végén azt mondta, hogy semmi kórósat nem talált. A baba nagyobb a koránál: 20 hét és 1 nap, mindez 19. hét és 4 nap-os terhesség esetén. A neme még mindig homályban: amikor a combcsontot nézték, ott lánynak tunt, de késobb úgy láttuk, mintha a két lába között fityegne valami.

A keresztelokérdésrol: a páromnak jót tett az a hét, akit Franciaországban töltött, mert mikor hazajött elfogadható kompromisszumot ajánlott: megkereszteljük a gyereket, de nem iratjuk be hittanra, csak ha o is akarja. Plusz én nyilatkozhatok a vallás dolgairól oszintén, nem kell mindig hozzátennem az igazság kedvéért, hogy ez csak az én álláspontom és mások mást hisznek.  

2001.12.03 19:05

Ma csupa jó híreket kaptam az UH-n: e gyerek szíve tökéletes, a hasamban egy stramm kisbabácska van a doktornéni szerint, a magzatvíz inkább többnek tunik, mint kevesebbnek, ééééésss: fiúcska. (A néni szerint disznó módon megmutatta mije is van neki, szóval szerinte biztos)  Név egyelore nincs, mert eddig kizárólag lánynevekkel háborúztunk, tekintve, hogy a férjem szerint o csakis lányt csinálhat. (Erre az orvos: akkor ez a gyerek nem tole van...)

2001.12.27 16:15

 Nem sikerült az ellenállás a sok karácsonyi sütinek. Amúgy nem ettem sokat, sot gyakorlatilag semmit, csak süteményt az elmúlt két napban. Most próbálom a gyümölcsegyensúlyt helyrehozni. Reggel voltam terheléses vércukorvizsgálaton, és mivel csak egy darab, nyamvadt, használhatatlan citrom volt itthon, natúran ittam meg. Nem volt elviselhetetlen, mert szerencsére nagyon hideg vízbol csinálták. Túléltem. Ám mire hazaértem, nem voltam se élo, se holt, annyira rosszul voltam. A karácsonyi sütimaradék azért hamar rendbehozott. De azért biztos vagyok benne, hogy a spanyol inkvizíciónak is benne volt a kelléktárában ez a vizsgálat. Eredmény holnapután.

2001.12.30 23:30

 Nekem is elképesztoen sokat keményesik a hasam, meg sokat fájogat, és nem tudom eldönteni, hogy a beleim kinlódnak a karácsonyi zabálással, vagy tényleg gáz van. Nagyon félek, hogy a kis lurkó korábban akarja meglátni a napvilágot, mert most még nagyon korai lenne. Próbálok hatni rá, hogy neki még sokkal jobb most odabenn, mint idekinn. Pedig már napok óta csak pihengetek (mondjuk csak módjával, mert közben itt a vizsgaidoszak :-((( )

Fiam is rugdos rendesen, de örülök neki, mert ez azt bizonyítja, hogy jól érzi magát. Legalább emiatt nem kell aggódnom (annyit).

2002.01.04 20:51

 Voltam ma dokinál, és szerencsére mindent rendbentalált. Amennyit keményedtem, fájtam, stb... az elmúlt két hétben, hát mindenre el voltam készülve. A vércukorterhelésem is kiváló lehet, úgyhogy éljenek továbbra is a sütik. Az orvosom stresszmentes életet írt fel, csak nem volt hozzá használati útmutató, pláne nem részletezve a vizsgaidoszakra vonatkozó ismereteket. Tegnap megpróbáltam relaxálni tanulás közben, hát, ne tudjátok meg milyen jót aludtam abban a szerény két órában. :-)) Ma délután már 4 óra is lett belole. Csak azt nem tudom, az egyetemen hogy fogom kimagyarázni.

2002.01.08 22:31  

Voltam a II Noin, mert úgy volt, hogy ma kezdodik a szülésfelkészíto tanfolyam, de kiderült, hogy csak jövo héten. Ám volt egy soron kívüli szüloszobalátogatás, amihez és is csatlakoztam. Hát a szüloszoba a legjobb indulattal sem nevezheto modernnek, de az egészrol alapvetoen jó benyomást szereztem. A szülészno elmondta, hogyan zajlik a szülés, és gyakorlatilag minden megfelelt a modern elvárásoknak. Persze vajudókád, meg hasonló dolgok nincsenek. Megmutatták a gyermekágyas osztály, láttam néhány nagyon helyes babát, és az egész klinika olyan nyugodt volt. Ennek megfeleloen és is nyugodt vagyok most és optimista, bár a szüloszobán kicsit beijedtem. De még messze van a szülés (remélem).

2002.01.18 22:51

Ma voltam UH-n, és én kis szemérmesem úgy döntött, hogy o seggel lefelé kíván ücsörögni. Kicsit megijedtem, mert négy napja jóval kevesebb mozgást éreztem, ezért is most mentem és nem a jövo héten. Hát ezért nem éreztem a rugdosásait, mert olyan helyeket rúg, amit csak akkor érzek, ha jó nagyon rúg. Sajnos a nemét sem sikerült megerosíteni, mert nem mutatott magából semmit. Az UH szerint minden rendben van, 1151 g a legényke és a méretei alapján 2002. április 18-án kellene megszületnie, szóval 3 nappal idosebbnek látszott. Az orvos úgy tájékoztatott a farfekvésrol, mintha ez már végleges lenne, de rákérdeztem és azt mondta, hogy megfordulhat még. Végül is van még 3 hónapja erre remélhetoleg. Nem szeretnék faros szülést, bár az az érzésem, hogy a klinikán ez automatikusan császárt jelent.

2002.02.04 22:24  

Én a két héten belüli 4 kilós hízás után úgy látszik megtorpantam, mert az elozo héte -1 kiló, aztán semmi, szóval 10 kilónál tartok, ami a tervekhez képest csak 1 kilóval rosszabb. Bár most meg azon aggódok, hogy 2 hete nem híztam, sot egy kiló le is ment. Remélem ez nem jelent semmi rosszat, csak annyit, hogy lement rólam némi víz. Voltunk 3D-s UH-n. Hát, ne hagyjátok ki, hatalmas élmény. Most már 100%, hogy fiú.

A neve Ákos lesz, ezt még nem mondtam.

2002.02.22 11:31 

Helyzetjelentés: haskörméret 105/164. (De egyik este 107 volt) Lassan tényleg akkora leszek mint egy bálna. Ha fekszem, akkor úgy is érzem magam, mint egy partra vetett bálna.

2002.02.25 19:45  

A 15. héttol keményedik folyamatosn a hasam, minden nap, van úgy, hogy óránként többször. A magnézium általában segít, de teljesen sose múlik el. Ami a lényeg: ne legyen fájdalmas, és ne legyen rendszeres. Ennek ellenorzésére én le szoktam írni az idot, mert szubjektíve úgy tunik sokszor, hogy 10 perc se telik el, miközben már egy óra is elmúlt. A 29. hét végén az orvos mindent rendben talált (még megrövidülve sem volt a méhnyak).  A tapasztalatom az, hogy az orvosok, eléggé különbözoen kezelik a kérdést, pl a Babaneten egy orvos szerint ha keményedik a hasad, akkor bármelyik percben kibújhat a baba. (Mondanom sem kell, hogy én erre rögtön bepánikoltam). Van aki szigorú fekvést ír elo, nekem csak pihenést írt elo az orvos, magnéziumot is önszorgalomból szedek, bár mindig helyesel. Nálam egyébként elég rapszódikus a dolog, bár mindennap sokszor keményedik, néha van összefüggés a túlterheltséggel, de alapvetoen azt mondhatom, hogy akár fekszem, akár nem, akkor is van. Mivel nem nyílt ki a méhszáj, pedig már eddig is lett volna rá ok, ezért én nem kímélem magam jobban, mint azt a 8. hónapban illik.

(33. hét)

2002.03.09 20:51  

Ami engem illet, a tegnapi orvosi vizsgálat után, ahol mindent rendben találtak, tegnap este elég rendes fájdalmaim voltak, már gondolkodtam azon, hogy megyünk a kórházba, de aztán eszembe jutott a mento ötlet (ala Mr Spock és Libby Purves), szóval megittam egy deci vörösbort. És láss csodát: 3 perc múlva teljesen jól lettem. Aztán már csak anon aggódtam, hogy ha mégis beindul a szülés, mit fogok mondani, mitol van alkoholszagom. A II. noin a hidegfront szülésbeindító hatására esküsznek. Bár állítólag a héten a melegfront is dolgozott és rengeteg szülés volt. Mondjuk nekem nehéz elhinni, mert kétszer voltam szüloszobalátogatáson, mindkétszer üres volt a vajudó és a szüloszoba is. Lehet, hogy én leszek az egyetlen, aki tényleg ott szül?

A babaholmiról: én magam semmit nem vettem, és nem is fogok venni, babonás vagyok. Azért gyulnek a dolgok, mert a szülok nem bírják megállni, de azt tervezzük, hogy mindent kinézünk addig és a férjem elmegy a nagymamákkal és bevásárolnak. Végülis a gyereknek mindegy lesz, csak legyen hol aludnia, és legyen mit enni.

002.03.19 21:44 

Elkapott egy pánikroham (hosszú ido után eloször), és mivel vasárnap reggel 8 és du 3 között gyakorlatilag nem mozgott a gyerekem, hosszas sírógörcsök után berohantam a kórházba. Megvizsgáltak, UH is volt, de mire a CTG-re kerültünk már úgy mozgott, hogy majd szétesett a hasam. Szóval élettani CTG-t produkáltunk. De hát jól megijeszetett a kislurkó, nem reagált semmilyen mozgatásra. Az elmúlt hetekben olyan aktív volt, hogy nem is volt idom gondolkodni azon, hogy jól van-e, mert sokat és erosen mozgott. Aztán egyik napról a másikra meg semmi. Hosszú órákon keresztül.

A legutóbbi UH-n Grannum III-ra taksálta az orvos a méhlepényemet, ami kissé kétségbeejtett, de az orvosom szerint, amíg jó a flowmetria meg a CTG, addig nincs gond. Remélem is, mert már ismét hatalmas pánikrohamok törnek rám, ahogy közeledünk a vége felé.

2002.04.01 18:05

Normális az, hogy én még mindig nem pakoltam össze a kórházi csomagot, vagy ez annak a jele, hogy még nem mostanában fogok szülni? Néha magam sem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék jobban: így maradni még egy darabig (nagyon jól érzem magam, és nem érzem "terhesnek" a hasamat, pedig jó nagy), vagy megszülni és babázni....

(38. hét)

2004.03.09. 14:37 | Lucilla | komment

Újabb téli napra ébredtünk. A híradások tele vannak halálos balesetekkel. Épp egy hete érintette egy ilyen egy nagyon kedves régi barátomat. Ma temetik.

Mikor lesz ennek vége?

Hogy valami vidámabb is legyen terítéken: Ákosom csiga-biga mániás lett. Ma egész nap a csiga-biga-gyere-ki kezdetűt húzatta velem, és közben az ablakos könyvében nézegette a csigát. Csia névre hallgat. Sőt: a meztelen csigát is felismerte. Azontúl fényképen felismerte az apját elsőre, na meg engem is. Magát persze nem, minden nem felnőtt az baba, így hát ő maga is.

Persze ügyintézni nem tudtam elmenni, egyrészt zuhogott az eső, másrészt reggel, amikor kiemeltem Ákost az ágyból, úgy meghúztam a derekamat, hogy majd elájultam... nemtom, hogy vinném fel a kocsit az Árpád-hídi aluljáróban....Azóta persze javult, de még fáj. Jó lenne mondjuk Demszkyt jól hátbavágni, és egy ikerbabakocsival végigbkvztatni vele a város illusztris pontjait, mondjuk Lehel-Blaha-Orczy tér viszonylatban, pár kitérővel. Zuhogó esőben, ordító kölkökkel. Na, erre hogy varrna gombot!

2004.03.08. 15:03 | Lucilla | komment

Nos, akárhogy is nézem, tél van. És amíg ez így megy, nem tudok másról beszélni, másra gondolni, mint hogy ez egy nagy kiszúrás az ilyen fázósokkal, mint amilyen én vagyok.

Azért nem olyan rossz hétkezdés ez, voltunk varrótanfolyamon. Na, Ákos persze nem varrt, ő a többi kölökkel borzolta a védőnéni idegeit...Láthatóan nagyon élvezte, mire érte mentem, kipirult arccal szaladgált, hátra sem nézett, hogy hol vagyok. A védőnéninek 3 megállapítása volt, egyik sem lepett meg igazán: a gyerekem eleven (na ja kérem, én vagyok vele egész nap, én már csak tudom), okos (na igen, ilyen szülők csemetéjeként hogy is lehetne ez másként:)) és hogy nagyon szereti a hasát (na ez sem újdonság, tessék csak alább azt a képet közelebbről megtekinteni, nem egy egyszálbélű legényke, az már igaz). Mindenesetre ki kellett köpetni vele a kekszet, mert annyit a szájába tett, hogy a védőnéni attól félt, hogy megfullad a drága. Hozzá kell tennem, hogy nem fulladt volna meg, nagy gyakorlata van az annyitteszekaszámbaamennyibeleférsőt-ben, ha már simán nem megy, akkor tenyérrel ütve szokta magába tuszkolni a kilógó falatokat.....

Na és virágot is kaptunk, mert hát nőnap van, ezzel bizonyosságot nyertem, hogy nem követtem el hibát a naptár lapjainak tépegetésge közben, tényleg március van, sőt március 8., csak arra volnék kíváncsi, hogy az időjárás mikor méltóztatik megtekinteni a naptárat, és aszerint viselkedni....

 

süti beállítások módosítása