lucilla viszontagságai

És akkor elérkeztem végre a pótlandóim teljesítése között a legnagyobb lélegzetvételű kirándulásunkhoz, amelyet Ölandon ejtettünk meg. Öland Svédország délnyugati partjai mellett lévő sziget, amely mint ilyen, a Gotland után a második legnagyobb  Svédországban. A szárazfölddel híd köti össze, így igen gyorsan és könnyen megközelíthető. Mivel a sziget igen sok különböző látványosságot vonultat fel, nekünk pedig négy (valójában három) napunk volt, csak a sziget déli részének gyerekszemmel is izgalmas helyeit jártuk be.

A híd Kalmar városából visz át a szigetre, és mivel Kalmar városa híres a gyönyörű kastélyáról, adódott, hogy ott is tegyünk egy rövid vizitet. Kalmarba egy három órás út után jutottunk el, amit végig hányás-riadókészültségben töltöttem, de ezúttal elmaradt az esemény (ahogy egész utunk során, szerencsére, viszont ez meglehetősen ernyesztette a figyelmünket, meg is ittuk a levét egy héttel később, de erről majd akkor ...)

Gyönyörű időnk volt, és az a kevés, amit Kalmarból láttunk, igazán érdemessé teszi a várost egy nagyobb lélegzetvételű látogatásra is. Mi elsősorban a kastélyra koncentráltunk.

A hosszú autóút után Áron is nagyon boldog volt, hogy végre függőlegesben lehet, így hát futásnak is eredt.

Áront a kastély nem igazán kötötte le, ő leginkább csak jönni és menni óhajtott, nem kevés nehéz percet szerezve ezzel nekünk, de összességében mindenki jól szórakozott. Áron apával kastélyt nézett kívül és belül. Ákos pedig lovaggá vált. Merthogy a kastély nyári mulatságai között lovagi próba és lovaggá ütési szertartás is volt. Hihetetlenül jó kis programot raktak össze, kifejezetten gyerekeknek, és ami külön tetszett az az, hogy vérkomolyan csinálták végig, semmi sem volt gagyi.

Mindjárt az elején, amikor kitöltöttük a jelentkezési lapot, Ákos kapott egy lovag-aspiránsi ruházatot, amit egészen a lovaggá ütési szertartásig viselt. Nagyon büszkén feszített kiskomám. Ja, és menetlevelet is kapott, hogy milyen feladatokat kell teljesítenie ahhoz, hogy méltó legyen a lovagi címhez.

Például meg kellett küzdeni a sárkánnyal lovon, dárda segítségével ...

Meg kellett küzdenie a dicső, rendíthetetlen és félelmetes fekete lovaggal ... Ehhez kapott korhű védőöltözetet is.

Ákos természetesen állt a kihívás elé és keményen küzdött, ahogy azt egy lovagtanoncnak tennie kell ...

Fel kellett mászni a falon, hogy meghúzza a harangot ...

Meg kellett keresni a kincset ...

Majd a próbák végén ki kellett húzni a kardot a kőből, amire csak az igazán tiszta szívű lovagok képesek.

Mindezek után méltóvá vált a lovagi címre, így felölthette a lovagi szerkót. (A korona nem volt tartozék, de hát miért is ne, ugye ...)

És egy igen komoly szertartás keretében a kastély úrnője a méltó és bátor legényeket lovaggá ütötte. A szertartást annyira komolyan vették a szervezők, hogy minket szülőket is kitanítottak a helyes magatartásról az eljárás során, például kedvesen pukedliztünk a hercegnőnek,  nem is foglalhattunk akárhol helyet, és így tovább. A lovagok elismerő oklevelet (kutyabőrt) és lovagi gyűrűt is kaptak.

Aztán mi is körülnéztünk egy kicsit a kastély külső részén, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tengerre.

Ezzel véget is ért az első napunk, a kastélyból rögtön a szállásunkra mentünk, ahol gyors vacsi után bedőltünk az ágyba.

Másnap az Ölands Djur- och Nöjesparkba látogattunk. Ez a hely ismét egy jellegzetes svéd gyerekszórakoztató létesítmény, hasonló, mint a Tosselilla, csak itt az állatkert-vidámpark-élményfürdő-játszótér komplexum mellett van dinópark, mesepark és cirkusz is, szóval azt hiszem, mindenki megtalálja itt az érdeklődésnek megfelelő mulatságokat.

Időnk legtöbb részét a vidámparkban töltöttük. Meglepő volt, hogy Áron gyakorlatilag bárhová felszállhatott volna, még a leghúzósabb hullámvasútra is, szülői kísérettel persze, de mi azért maradtunk a kisebb gyerekeknek ajánlott dolgoknál, mint például ez a helikopter ...

Az egyik legnagyobb sláger természetesen ez az autós mutatvány volt, ami mesevilágba repített bennünket ...

Első nap igazán pazar időnk volt, és mivel másnapra nem ígértek ilyesmit, a nap nem kis részét a vízi vidámparkos részen töltöttük, ahol Áron is talált magának medencét, pedig ő nem olyan vízicsibe, mint Ákos.

Ákos mindent kipróbált, amit az öccse, de természetesen minden mást is, a hatalmas csúszdákat mindet, ezekről nincs fotó.

A csúszdák mögött ott az óriáskerék ...

Áron csak apával mozdult a vízben, így ő inkább csak figyelt, mint úszott, de apa igen szórakoztató ilyen helyzetekben is.

Itt valaki idegen ránézett, azt hiszem ...

Fürdés után egy kis ropi a megéhezett népnek ...

Aztán felszálltunk az óriáskerékre is, a fiúk nagyon élvezték ...

A tetejéről pedig pazar kilátás nyílik a sziget keleti oldalára, jól lehet látni a szárazföldet Ölanddal összekötő hidat is.

Az egyik dolog, ami teljesen lenyűgözte a fiúkat, az a vonat volt, ami az egész parkot bejárta, ültünk rajta vagy százszor, de a síneken sétálás is igen népszerű volt, amikor a vonat már nem járt.

Az állatkerti rész igen nagy volt, sok állatot egészen közelről meg lehetett nézni.

Zebrás tesós fotó ...

És zebrák élőben.

A háttérben bérelhető stugák, ahonnét egész nap, akár nyitvatartási időn kívül is lehet nézni a safaripark állatait. Mi sajnos és szokás szerint viszonylag későn kezdtük a szervezést, így már nem volt ott hely, így mi a turistaszálláson hajtottuk álomra a fejünket. Viszont ez sem volt messze az állatoktól, így vacsora előtt és után mi is mentünk állatnézőbe.

Másnap már nem volt olyan szerencsénk az időjárással, mint első nap, gyakorlatilag egész nap esett az eső, de minket nem olyan fából faragtak, hogy ez probléma legyen, fel voltunk szerelve szél- és esőálló holmival.

Az elején még bíztunk abban, hogy az eső eláll és kisüt a nap, így napunkat a dinóparkban kezdtük. De nem így történt, és mivel a dinóvilág a családban senkit sem érdekel igazán, viszonylag rövidre zártuk a nézelődést és belevetettük magunkat a vidámparki ügyekbe ismét.

Áron másnapra már egészen bátor lett, még a méhecskés körhintára is felült, és nagyon tetszett neki, napokig hajtogatta, hogy csücsültünk apával a zümin!

Az eső miatt nem fotóztunk sokat, de minden viszontagság ellenére jól sikerült ez a nap is. Megnéztük a cirkuszi előadást, Ákos kifejezetten élvezte, Áron csak egy ideig, ő mindenáron a vonathoz óhajtott visszatérni.

A park bezárása után felkerekedtünk, és lementünk Ottenby-be, ahol egy újabb turistaházban szálltunk meg. Be kell valljam, ez a szállás sokkal jobban tetszett. A safariparkbeli szállás nagyon népszerű, elég sokféle ember megfordul ott, nem csak svédek, így azért a tisztasági szint nem volt olyan, mint amit megszoktunk errefelé. Az Ottenby Turistaház viszont a világ végén van, távol mindentől, ide csak a természetszerető svédek járnak, külföldit magunkon kívül nem is láttunk. És maga a hely is annyira svéd volt, kifejezetten felüdülés volt az a csend és nyugalom az előző szállás után. A hely ráadásul kifejezetten baráti árú, szóval, ha valaki arra jár, erősen ajánlom szállásnak.

Az időjárás másnap is eléggé kegyetlen volt hozzánk, így nem szaporáztuk reggel ügyeinket, hanem kényelmesen reggeliztünk, majd ejtőztünk kicsit, mindenki a maga módján.

Aztán útra keltünk a sziget déli csücske ,azaz Ölands Södra Udde felé. Itt van egy híres világítótorony (amit egy használaton kívüli templom köveiből építettek, a svéd mindig is takarékos nép volt), valamint egy madártani kutatóintézet is. A sziget déli csücske amúgy a természetfotósok paradicsoma, fantasztikus sok madár tanyázik a parton. Volt is sok hatalmas objektívet és állványt cipelő fotós.

Elsőként mi is a partot tekintettük meg ...

Áron köveket hajigált, végre egy hely, ahol ezt korlátok nélkül tehette ...

Majd felmentünk a világítótoronyba, nem kevés lépcsőt kellett megmászni, ez jó alkalom volt Áronnak, hogy gyakorolja a lépcsőzést, lefele meg az ugrálást.

Fentről egész jó kilátás nyílt volna, ha nem lett volna nagyon párás a levegő, de  így is jó volt körülnézni.

A világítótorony után a benéztünk a Naturumba is, ahol a helyi madárvilágról szóló kiállítás van, de Áron rontópalisága miatt ez a rész igen rövid volt, pedig a kihelyezett távcsővel még egy fókát is sikerült megpillantanunk a távolban ...

Továbbmenve még megálltunk egy helyen, ahol 1500 éves királysírokat jelölő köveket néztünk ...

A parkolóval szemben pedig őzeket ...

Noha az idő továbbra is mostoha volt hozzánk, úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, megnézzük az Eketorp-i várat is. Sajnos kívülről csak ez a homályos képünk van időjárási okokból, a linkre kattintva lehet ennél jobb fotókat is találni.

Ezt a vaskori várat és várost a régészek néhány évtizede (feltételezett) eredeti állapotában állították helyre, megpróbálták rekonstruálni a korabeli élet lehető legtöbb szegmensét. Így például a várban nincs kiépített turistaút, az állatok pedig szabadon járnak, kelnek és szabadon szarnak, így egy olyan esős napon, mint amilyenen mi jártunk arrafelé, az ember bizony bokáig jár a sárban és egyebekben, érdemes ennek megfelelően készülni az öltözékkel, nem úgy mint mi, Ákos például szandálban nyomta, nem volt könnyű a zokniját távol tartani a szörnyűségektől.

A belső részen egy kiállítást lehet megnézni a korabeli világról és a régészeti kutatásokról. De mivel Svédországban vagyunk, természetesen nemcsak nézni lehet, hanem megfogni egy csomó dolgot, vagy akár magunkra is ölteni, mint az alábbi védőöltözéket. Így nézett ki egy vaskori harcos ... Nagyon tanulságos amúgy, a képekről nem jön le, hogy milyen baromi nehéz egy ilyen láncos hacuka. Ákos igencsak meglepődött ezen.

Aztán volt még egy csomó egyéb ektiviti is a vaskori világ megtapasztalásához, így lehetett íjazni is (erről lecsúsztunk) és korabeli kenyeret sütni. Ákos is kipróbálta a dolgot. A korabeli kenyér összetételéről részletes beszélgetés folytattam a hölggyel, aki a segített a sütésben, árpaliszt, víz és méz kerül a tésztába, gyakorlatilag a mai kenyértésztához hasonló sűrűségű lesz, ebből kell vékony lepényeket lapítani, majd megszórni édesköménnyel és köménnyel, majd tűz felett álló vaslapon kisütni.

A kisült kenyeret pedig még egy kis mézzel lehet még ízletesebbé tenni. Igazán finom lett amúgy.

Miután bejártuk a vár minden szegletét és már igazán torkig voltunk az esővel és sárral, akkor autóba ültünk és hazajöttünk. Mindent összevéve nagyon jó kirándulás volt, azóta is téma, hogy mikor megyünk vissza ismét.

Két hete igazán jó idő ígérkezett, így hirtelen elhatározásból Tomelillába ruccantunk ki. Tomelilláról sokáig a kanapénk jutott eszünkbe, merthogy IKEA termékről van szó, de egy ideje már tudjuk, hogy a kanapénk névadó városa egy köpésre van Lundtól, és van ott egy igen jó kis hely, Tosselilla, ami magát Skåne nyárországának nevezi. Fantasztikus hely amúgy, mintha egy állatkertet, vidámparkot, élményfürdőt és néhány játszóteret gyúrtak volna össze. Érdemes jó időben látogatni oda, mert a vízi rész igazán elképesztő. Egy nap nem is volt elég nekünk, hogy a park minden részét megismerjük, ugyanis a jó idő miatt a medencéknél időztünk leginkább.

A nap persze nem túl vidáman indult, Áron nagyjából 15 másodperccel a parkolóba érkezésünket megelőzően telehányta a kocsit. Mivel eddig ilyen nem történt, nem voltunk túlságosan felkészülve, bár erős dejavu-m volt, hiszen Ákos is megörvendeztetett bennünket ilyen idősen hasonló élménnyel. Nagyjából fél órás melóval sikerült Áron külsejét és az autósülést elfogadható állapotba hozni. Aztán végre bemehettünk a parkba.

Mindjárt az elején a fiúk megrohamozták a játszóteret, ahol volt drótkötélcsúszda és sok más mulatság.

Ákos megmászta a pókhálós mászókát minden irányból ...

Aztán bevetettük magunkat a vidámparkos részre. Valamiért - a jó idő ellenére - viszonylag kevesen voltak a parkban, így semmilyen mutatványra nem kellett várni, sőt, a kötelező leszállás-sorban állás- újra felszállás kör is elmaradt. Így Áron az alábbi autós körhintán minimum százszor körözött, néha átülve másik autóba, de végig baromi elégedetten tekergette a kormánykereket. Ákos már kinőhetett volna ebből a dologból, de persze nem, így ő is jó párszor elkísérte az öccsét.

Aztán volt bmx pálya, hegyekkel-völgyekkel, igazi bmx biciklikkel ...

... meg volt elektromos autó is, Áron hatalmas boldogságára, bár ő már azzal is kiegyezett, hogy beleült, a lábával már nem óhajtotta nyomni a gázpedált.

Ákos még ezzel a fura járgánnyal is nyomott pár kört.

Hamarosan el is érkezett Áron alvásideje, leheveredtünk egy árnyékos fa alá és ott elaltattam. Addig a nagyobb fiúk átadták magukat a csúszdázás örömének, volt egy két igazán izgalmas pálya. Az egyik kedvenc az alábbi, nem kanyargós, de annál húzósabb, gyors és tele hepehupával, ugratókkal.

És itt egy kacskaringósabb, úszógumis is, ami szintén nagy kedvenc volt.

Áron közben felébredt és egy fagyival megejtettük az uzsonnát. Nem meséltem még, de kiskomám az idén nyáron szenvedélyes fagyista lett, ahány helyen csak közelébe kerülünk fagylaltnak, fajjiiiii, fajjii kiáltássokkal követeli a jussát. Majd mentünk egy kört a parkot körbejáró vonattal, így végignéztük az állatokat is, na meg park többi részét, ahol nem volt időnk alaposan körülnézni.

Hamar eltelt a nap, még az utolsó pár percben én is kipróbáltam a csúszdákat, pedig valójában nem készültem fürdésre, nekem ahhoz 35 fok és 30 fokos vízhőmérséklet kell, de annyira biztattak a fiúk, hogy próbáljam ki, hogy Ákossal én is csúsztam pár kört. Nem bántam meg, a legkevésbé sem.

Így van ez, ha az ember nem írja meg azonnal, akkor elsikkad, egyre nehezebb nekiülni, aztán meg csak torlódnak itt a bejegyzések. Egy csomó fantasztikus élményben volt részünk az elmúlt hetekben, meglehetősen kihasználjuk a svéd nyár utolsó időszakát, jövő héten kezdődik az iskola, a dagis, úgyhogy lesz miről posztolni, de még a nyári ügyekben kellene behoznom a lemaradást. Kezdjük mindjárt a magyarországi nyaralással.

A tavalyi tapasztalatok alapján próbáltuk felosztani a nyarat az itthoni és otthoni nyaralás között, most meglehetősen jól is sikerült, mindenhol elég jó időnk volt. Otthon persze nagyjából egyedül én voltam elégedett a 35 fokokkal, de ehhez már hozzászoktam. Mindjárt az évzáró után gépre szálltunk, ami nem volt zökkenőmentes, mert amilyen jól megoldottuk, hogy Áron ne aludjon be a reptérre menet közben, annyira sokkoló volt látni, hogy több órás késére számíthatunk. Áron persze már kellően fáradt volt, hogy rosszul vegye a becsekkolással és a biztonsági ellenőrzéssel járó vidámságokat, pláne a babakocsiban csülülést, így mire a váróba értünk, már fokozott volt a hangulat. A várakozási idő egy részében elvolt a kijárathoz közeli gyerekjátszó részen, Ákos itt megnézett egy komplett egész estét rajzfilmet, mert időnk az volt bőven. Aztán egyre kétségbeesettebben tologattam az üvöltő Áront a babakocsiban, hátha bealszik, ami meg is történt, de addigra én némiképp leamortizálódtam. A gépen még aludt egy kicsit Áron, a többi időt evéssel és Ákoson, illetve rajtam történő ugrálással töltötte. Ákos mangával múlatta az időt.

Végül is néhány óra késéssel, de nagyobb viszontagságok nélkül sikerült Budapesten landolnunk.

Ákos már másnap elutazott a nagyszüleihez vidékre, mi pedig Áronnal Budapesten töltöttük az időt Zacco érkezéséig egy balatoni hétvégével megspékelve. Ákosnak nagyon jó dolga volt, csupa izgalmas programban volt része.

Aztán megérkezett Zacco is, és néhány nap ügyintézés után mi is levonultunk a Balatonra, ahol mindkét nagyszülői párosnál eltöltöttünk másfél-másfél hetet. A legfőbb műsorszám természetesen a fürdés volt. Áron eleinte inkább apa öléből figyelte az eseményeket, de aztán annyira belejött, hogy alig lehetett a vízből kirángatni ...

Ákos persze az első pillanattól jól érezte magát a vízben, azt sem bánta volna, ha mind a három hetet folyamatosan vízben tölthette volna ...

De akkor nem jutott volna idő másra, például a horgászatra, amit igen nagy sikerrel űzött kiskomám, ő szállította a csalihalakat a papának ...

... mondjuk volt, amikor a kifogott halállomány rohamos pusztulásnak indult, köszönhetően a halgyilkos kisöcsnek ...

Áron horgászat helyett evett, például banánt ...

... vagy kukoricát.

Meg tologatta az örök kedvencet, a kukásautót rendíthetetlenül.

Volt találkozó Benussal, az unokaöcsivel, aki mostanra már elérte a játszótársi magasságot és fejlettséget, így aztán jókat mulattak együtt, némi játékbirtokvitával fűszerezve időnként ...

És hogy beavatást nyerjen Benus is az igazán fontos dolgokba, Áron tankönyvből oktatta az autótipológiába ...

Aztán a barátság további mélyítéseként együtt is fürödtek a fiúk. Mármint a kicsik, mert Ákos ebbe a kádba már nem fért volna be.

A balatoni nyaralás egyik fénypontjaként elmentünk kisvasutazni, mindkét fiú oda volt és vissza ...

Áron teljes megilletődöttséggel ült. Egy darabig, aztán megkezdte a szerelvény menet közbeni lebontását.

És voltunk a fenyvesi strandon is, ahol Ákos kipróbálta az óriásgömböt.

Egy Áronportré, gyűjtőknek.

És a végére két tesós kép, az elsőn Ákos tudományos könyvéből a hogyan_lesz_a_gyerek témakörben okosodnak a fiúk ...

... és egy kép a panamai függőágyban történő heverészésről.

A nyaralás lezárásaként a fiúk Budapesten is eltöltöttek pár napot, amibe aztán annyi programot sikerült belezsúfolni, hogy a végén meglehetősen hulla állapotban ültünk fel a repülőre. Voltak gyerekvasutazni, vidámparkozni, voltunk a Szent István Parkban, a fiúk körbetömegközlekedték a várost, Ákos találkozott néhány barátjával, akikkel már régóta nem, szóval unalom itt sem volt.

Nos, így két héttel az új tanév kezdete előtt némiképpen megkésve, de eleget teszek egyik elmaradásomnak, azaz Ákos év végi értékelését és az első év összefoglalását fogom megejteni.

Ahogy azt már januárban megírtam, itt Svédországban a tanítók a szülők és a gyermek részvételével tartott fejlődési megbeszélésen értékelik a diákok eredményeit, bizonyítvány és bizonyítványosztás nincs. A mostani megbeszélés az elsőhöz képest jóval rövidebb ideig tartott, hiszen itt már csak a féléves értékeléshez történő fejlődésre koncentrált Tin, Ákos tanítónénije.

Svéd

Itt minden pontban az elérhető legmagasabb szinten van Ákos, az értékelési szintek az első évre vannak meghatározva. Tehát úgy ír és olvas, mint ahogy egy svéd gyereknek első év végén azt kell. Tin elmondása szerint bizonyos tekintetben még jobban is, de ezt a rendszer nem tudja kimutatni. Az íráson és olvasáson túl itt kerül értékelésre a svéd nyelven történő mesélés és beszélgetés is, ezekben a pontokban is jól áll Ákos. Annyira amúgy, hogy itt hangzott el a kevés közül az egyik negatív kritika, tudniillik Ákos most már rondán beszél időnként ... Mármint svédül is. Itt persze megvontuk a vállunkat, hogy ezt nyilván nem otthon tanulja kiskomám. Azért kifaggattuk Tint, hogy mégis konkrétan milyen csúnya szavakat használ Ákos, hát kiművelődtünk, azt kell mondjam ... De most már legalább tudjuk, mire kell figyelni.

Az év végével Ákos minden saját használatú könyvét, füzetét, rajzát és egyéb remekműveit hazakaptuk egy helyes dossziéban. Sajnos az olvasókönyv kincstári, évek óta abból tanul minden elsős, így azt nem tudom e helyütt bemutatni, viszont az olvasást segítő könyvecskékből többet is használt Ákos.

Belülről néhány oldal ...

és ...

Matematika

Matekból Ákos elég szépen fejlődött a félév során. Ő az egyik legjobb matekos amúgy, egyik osztálytársával már elkezdték a szorzást, ami másodikos tananyag itt is. A matematikai fogalom vonalon nem változott az értékelés, a problémamegoldás tekintetében Ákos egyesről a hármas szintre került, azaz nemcsak megoldja a feladatokat, hanem azok megoldási gondolatmenetéről is be tud számolni írásban és szóban. A matematikai érvelés tekintetében is kettes szintre lépett. Itt nem vagyok benne biztos, hogy pontosan értem, de különböző matematikai összehasonlításokat tud tenni, részt vesz az érvelésben és saját javaslatai is vannak. A 3. szint amúgy a második osztály végén elvárható szintet jelenti.

Amúgy rendszeresen vannak felmérések, nem összosztályi szinten, hanem egyénileg, amikor a tanítónő jónak látja. És nem csak a megoldás érdekes, hanem hogy mennyi idő alatt készült el. Ákosnak is volt néhány ilyen, bár volt, amikor nagyon lassan jutott a végére (jóval lassabban, mint néhány hónappal korábban ugyanolyan teszttel), ezt meg is jegyezte Tin. Végül arra jutottunk, hogy abban az időben Ákos nem volt jó passzban, nem aludt eleget.

Ákosék - többek között - ezekből a könyvekből tanulták a matekot az idén ...

Belülről néhány oldal  ...

Rajz és testnevelés

Mindkét tárgyból az elérhető legmagasabb szinten van Ákos.

Magyar nyelv

Magyarból új tanítónénit kapott. Annak ellenére, hogy elvileg ennek kellene a legkönnyebb tárgynak lennie, Ákos nem túl sok örömmel vesz részt az órákon, pedig az ő kedvéért későbbre is tették, hogy ne az ebédszünet legyen emiatt rövidebb, hanem rendes tanítási időben magyarozhasson. De így is mintha a fogát húznák, volt hogy rám telefonált a tanítónéni, mert semmire nem volt hajlandó, annyira meg volt sértődve, hogy nem a svéd órán ül, hanem egyedül kénytelen (!) magyart tanulni. Ezzel együtt az értékelés nagyon pozitív, mindenből magas szinten áll, gyönyörűen hangsúlyozva olvas, jó a helyesírása (gondolom az elvárthoz képest).

És hát sok olyan tárgy, téma, foglalkozás van, amiről az értékelés szót sem ejt, hiszen csak a fentiekből kötelező értékelést adni. Ákosék a tanévből több témát is elfogyasztottak, ezen témák heteken, hónapokon át meghatározzák a tanulás menetét, szinte minden tárgyat érintenek.

Ilyen téma volt például Afrika. Tanultak afrikai dalokat, verseket, megismerték az állatokat, volt földrajz, megnézték a térképen az afrikai országokat, zászlókat rajzoltak, kitértek a problémákra is, így volt például 50 öre gyűjtés, amit az iskola átutalt valami alapítványon keresztül az éhező gyerekeknek.

De ugyanígy téma volt a tavasz is ...

És hát számtalan saját készítésű képeskönyvet kaptunk haza, alább például egy power miners témájú ...

Bizonyítvány híján amúgy egy iskolalátogatási igazolást vittem be Ákos magyar iskolájába, szerencsére elfogadták, így Ákos most már magyar időszámítás szerint is második osztályos.

Elég hosszú restancialistám van arról, hogy még mi mindenről kellene írnom, de most egyelőre csak a mai napot fogom megénekelni, aztán majd szépen sorban írok a többiről is.

Szóval, úgy volt, hogy még az iskolaév utolsó heteiben Ákos biciklijét meglovasította egy  .... khm, szóval nem kedves ember, mert Ákosom ott felejtette egy bulizós pénteki napon az iskolai kerékpártárolóban, igaz, leláncolva, de mivel a kulcs a bezárt iskolaépületben volt, hát nem sok választásunk maradt, mint hétvégére lemondani a járgányról. Hétfőn persze már hűlt helye volt. Bizony, itt is lopják a bicikliket, nem is kicsit, de eddig mi nem tapasztaltuk ezt a dolgot  Mivel azonban itt nem igazán lehet bicikli nélkül létezni, hát muszáj volt beszerezni egy újabbat, így apa nekifeküdt a blocket-nek és kinézett Ákosnak egy csinos 24"-es bicklit Helsingborgban.

Viszont ha már úgyis el kellett menni odáig, akkor mentünk még egy kicsit tovább az autópályán, egészen Ängelholmig, ahol egy príma vasútmúzeum van, mindenféle mulatsággal. A fiúk pedig mind a ketten élnek-halnak a vonatokért, ugyi. Én a magam részéről a legkevesebb érdeklődést sem mutatok a vonatok lelki élete, történelme, stb. iránt, mégis törzsvendégek voltunk éveken keresztül a budapesti Közlekedési Múzeumban, szinte hazajártunk az őszi, téli hónapokban oda. Az ängelholmi vasútmúzeum is gyakori úti célunk lesz, azt biztos. Sajna a fényképező ismét itthon maradt, így csak telefonos képek vannak, nem túl jó minőségben.

Mindjárt az elején szerét ejtettük a minivonat kipróbálásának, amit mind a két fiú nagyon élvezett.

Ákos biztosította, hogy Áron le ne potyogjon menet közben ...

A történelmi rész persze kevésbé volt érdekes, de a modellvasútakkal illusztrált svéd vasúttörténeti bemutató annál inkább. Volt nagyon jópofa szimulátor, ahol különböző vonatokon utazhattunk, gőzösön, régi villamos vonaton és nagyon gyors main, és ahol a padok is rázkódtak az élmény kedvéért.

Voltak kisebb és nagyobb vonatok, meg életnagyságúak is, természetesen. A legnagyobb sikert aztán a játszószoba aratta, ahol fa- és legovonatok, valamint komplett modellvasútpályák álltak az érdeklődő gyerekek rendelkezésére. A fiúk órákig ellettek volna egyetlen nyikk nélkül, azt hiszem, számukra az a hely a földi paradicsom ...

De sajna a múzeum 5-kor bezárt, mi pedig folytatni kívántuk utunkat Helsingborg fele a bicikliért, de még leugrottunk a tengerpartra, mert Zacco kollegái szuperlatívuszokban beszéltek az ängelholmi strandokról. Az idő nem volt éppen strandidő, ez persze nem mindenkit zavart, elég sokan fürödtek, pedig őrült nagy szé volt, alig tudtuk a szemünket nyitva tartani a szálló homoktól ...

Ákost nem zavarta a kajálásban a szél ...

A nap megkoronázásaként Ákos és apa helikoptereztek egyet a parkoló mellett állomásozó sétarepülős helikopterben, mivel mind a ketten nagyon szerették volna kipróbálni. Áron pedig teljes extázisban figyelte a helikopter fel- és leszállásait, még a kezeit is ökölbe szorította, annyira ...

Elutaztunk haza, nyaraltunk és visszajöttünk, így már a svéd nyarat élvezzük. (Komolyan nem értem amúgy az embereket, mindenki panaszkodik a melegre, folyamatosan, de csakis délfele mennek nyaralni, a még nagyobb melegbe, amikor itt északon tényleg fantasztikus a nyár, most például 26 fok van és hetedhét ágra sütő nap.)

Majd jön részletesebb beszámoló is az otthon töltött időről, addig is két nyári portré a fiúkról ...

Ákos

Áron

Kicsit nehéz helyzetben vagyunk ... Ma olyan történt, ami eddig sosem.

Szóval, adott nekem a fiam, mármint a nagyobbik, aki eddig soha, semmitől  nem ijedt meg, nem félt, illetve néha egy kicsikét, de mindig nagyon könnyen túllendítette magát a dolgon. Ő egy macsó fiú, aki a legnagyobb veszéllyel is farkasszemet néz, ha kell.  Nálunk nem volt éjszakai ébredés, szörnyekkel tarkított rémálom, sem semmilyen fóbia. Ma viszont totálisan kétségbe esett egy új információtól, de annyira, hogy gyakorlatilag egész nap sírt, újra és újra könnyek csorogtak le az arcán és nem tudtuk megvigasztalni ...

Nagyjából ebéd előtt lehetett, amikor elkezdtünk beszélgetni a napról, a nap életéről és arról, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor a nap hatalmasra duzzad.  Az ilyen beszélgetés nálunk amúgy nem ritka dolog, Ákost nagyon érdeklik a csillagászattal kapcsolatos ismeretek, nem egy könyv van már a hátunk mögött a témában. Ákos rögvest elkezdett gondolkodni, hogy akkor a földdel mi lesz, mire az apja kegyetlen őszinteséggel közölte, hogy bizony a föld ebben a körben elpusztul. Ákos arcán döbbenet ült, szeme egyszer csak könnybe lábadt és zokogni kezdett. Közben kiabált az apjával, hogy nem igaz, a föld sosem fog elpusztulni, mert Tin (a tanítónénije) azt mondta, hogy a föld mindig lesz és néha kisebb lesz, néha nagyobb, de mindig lesz föld, és egyébként is ezt Tin sokkal jobban tudja, mert Tin nagyon okos és sokat tud. (Itt valószínűleg némi nyelvi félreértés lehet a háttérben, a föld és világ szavak keveredhettek össze és gondolom az ősrobbanási alapokon elmagyarázott táguló világ lehetett a téma. Ezt a részt tisztáztuk amúgy rögtön.) Az apja persze kíméletlen materialista és megpróbálta Ákosnak végigmagyarázni a folyamatot, valamint az idő vonatkozást, de Ákos totálisan rémült maradt, és ha sikerült is túllendülni a dolgon, újra és újra eszébe jutott a föld pusztulása. És azzal sem tudtuk rémületét eloszlatni, hogy az emberiség addigra már annyira fejlett lesz, hogy simán átmegy egy másik bolygóra és az lesz az új föld. Persze próbálkozott az eddig bevált féleleműző taktikákkal, hogy majd vesz nagy levegőt és akkor lesz elég oxigén, meg hogy elrepül űrhajón, de láthatóan nem segítettek ezek a dolgon (főleg, mert az apja továbbra is eléggé realista módon válaszolt e felvetésekre ...).

Mondjuk számítottam rá, hogy előbb-utóbb előkerül a dolgok végességének témája. Csak nem gondoltam, hogy pont egy ilyen nagyon nehezen megfogható dolog kapcsán. Tanácstalan vagyok ... Hogyan tudom megmagyarázni egy nyolcévesnek, hogy a nap és a föld halála témaköre őt nem érinti, mert már sem ő, sem az ük-ük-ükunokája nem fog élni, hiszen ezzel egy még félelmetesebb témához jutunk: a halálhoz, a saját és a mi halálunk témájához ...

Áron dumája eléggé beindult, leírok pár szót, annyira édesek.

Pipős=cipő

Máis=másik (elsősorban másik cici, természetesen)

Bibbe= lift, azaz liftbe

miamos=villamos

niss= nincs (főleg niss kaka, ha nem óhajt pelenkázást)

cí=cici

hamba=labda

csia= csillag vagy csiga, kicsit más hangsúllyal

húvva= hol van?

kikász!=ki óhajtok szállni (pl. babakocsiból, etetőszékből)

pompás= kolbász

Ja, és számol tízig, néha kihagy párat és jó hangosan átugrik a végére, hogy tííííííz! Egész komoly mondatokat is összefűz, csak lesünk, mostanában nap, mint nap előáll egy csomó új dologgal. Svédül egyenlőre csak köszön, ezt hallja tőlünk a legtöbbet: hej és hej då (hejdó), ezt amúgy mindenkire szórja, akivel csak találkozunk, a svédek meg is szoktak rökönyödni a babakocsiból felhangzó kedélyes hej! kiáltásokon.

Csak röviden: nyár, nyár, nyár végre, ahogy azt kell, így ma a tengerparton töltöttük a napot. Soha rosszabb szombatot.

Homok minden mennyiségben ...

És egy Áron portré a végére ...

Ma a családi pikniken voltunk, ami az iskola évzáró eseményeinek egyike. Ákosék egy rövid műsorban mutatták be, hogy mit is tanultak az év során, énekekkel, rajzokkal illusztrálva, majd egy rövid szülői értekezlet következett, a következő tanévvel kapcsolatos információkkal. És végül átvonultunk az iskolával szembeni rétre, ahol mindenki elfogyasztotta, amit magával hozott, a gyerekek pedig eközben játszottak.

A fiúk nagyon élvezték a megmozdulást, Ákos most már láthatóan minden szempontból az osztály oszlopos tagja, jó volt látni, hogy úgy vesz részt minden megmozdulásban, mint a natív svédek. Az iskolai műsorban is volt külön szerepe, mint minden gyereknek, ő Alvával együtt ismertette az afrikai témakörben az elefántról tanultakat. A dalok amúgy nem voltak számunkra ismeretlenek, Ákos az elmúlt napokban folyamatosan előadta egyiket a másik után itthon is, na meg a zuhany alatt teli torokból.

Az időjárással nagy szerencsénk volt amúgy, az elmúlt napokban folyamatosan esett az eső, már a megbolondulás küszöbén álltunk Áronnal, aki szegényem nem hódolhatott legújabb szenvedélyének, a babakocsi tologatásnak napokig.

Aztán a piknik végén összecsomagoltunk, és hazajöttünk ...