Ákos dumál...
-Hármat......nem kettőt.....nem négyet....háááármaaaat!
Busszal játszik, tologatja. - Beszáll Papa, Gyigyi, Zzzzzzsuzzzzzzsi.....Ideül a ZZZZZZZsuzzzzzsi és a Gyigyi, a Papa vezeti a buszt... Megy a busz karikákra....
Kérdezem tőle ma, hogy hány Misi Mókust szeretne nézni. - Ötöt és sokat!
Ákos és apa beszélgetnek, uszodában menet. A téma persze az evés, Ákos erről szeret leginkább mesélni.
- Mit ettél?
- Kolbászt.
- Mikor?
- Most!
- Uzsonnára?
- Igen.
- Mit ettél még?
- Nudlit.
- Ebédre?
- Ühüm. De most nem megyünk a mamához!
- És melyik nudli volt finomabb, mamáé, vagy a bölcsiben amit ettél?
- Mamájé.
Ákos 3 hét óta először ment bölcsödébe. A 3 itthon töltött, keltésnélküli hét szépen elfeledtette vele a kelés fájdalmát, így ma reggel kifejezetten gyorsan felébredt, és szépen magától ment a pelenkázóra, és IDŐBEN elindultunk itthonról. A bölcsibe már szaladt befelé. Karácsonyra csuklós buszokat kaptak a bölcsödében, kiskomám pedig épp a busz korszakát éli, itthoni két buszával kel és fekszik...Na a bölcsiben azonnal megrohanta a buszt, hiába mentem az ablakhoz, nem is figyelt, aztán délután, amikor mentem érte, még mindig a buszokkal játszott, kérdeztem a gondozónőt, hogy egész nap? Azt mondta, hogy nem tudja, de amióta ő van, azóta tuti.
Goffrit ettünk a minap, apa advokaat-krémmel, ami - ugyi - alkoholos, így Ákosnak nem szándékoztunk adni belőle. Persze ő kért, apa viszont mondta neki: nem, Ákos, majd ha megnősz, kapsz belőle. Erre ő kihúzva magát, és elég magabiztosan: én nagy vagyok!
Január 8-a van, és tombol a tavasz. Döbbenet jó idő volt ma, és áldottuk az eszünket, hogy nekivágtunk a visegrádi túrának. Zacco még ősszel volt munkahelyi kollektívailag bobozni itten, azóta nyúz, hogy menjünk már el egyszer, annyira jó. Ma beadtam a derekamat, és nem bántam meg. Még azt sem, hogy jó korán fel kellett kelni, és azt sem, hogy eszméletlen sokat kellett gyalogolni, ráadásul hegymenetben.
A nap persze nem indult épp tökéletesen, de végül csak ki hoztuk belőle a lehető legtöbbet, és nekem ennél több tulajdonképp nem is kell egy napból...Szóval kiugrani nem sikerült reggel az ágyból, ezért jócskán rohanni kellett, hogy elérjük a buszt, a következő csak egy óra múlva jött volna, úgyhogy muszáj volt. El is értük. Közben furcsa szagok kezdtek Ákos nadrágja felől terjengeni, ami kínos helyzetbe hozott volna bennünket, ha a buszon kell pelenkát cserélni, ám szerencsére kiderült, hogy vaklárma volt. Így már csak a buszos zötykölődést kellett átvészelnünk röpke egy órán át, amit Ákos nagyon jól viselt, sőt odavolt, mi már kevéssé, de előnye volt a dolognak, hogy Zaccot ismét megerősítette a kocsikellsürgősen érzésében (ami amúgy elég gyakran elpárolog, ha arra gondol férjecském, hogy havonta mennyibe is kerülne...). Szerencsésen megérkeztünk, igaz, egy megállóval előbb szálltunk le, de oda se neki, nekivágtunk hát a túrának. Zacco emlékezetből idézte fel az odavezető utat, így hát néha nem a legrövidebb utat választottuk, vissza kellett fordulni. Ákost ez cseppet sem zavarta, tekinettel, hogy neki párnázott helye volt apa nyakában.
Néha persze ő is sétált...
...amiben szörnyen elfáradt, így a Fellegvárhoz érkezvén azonnal birtokba vett egy padot. Már kezdte unni a kirándulást, és eléggé kételte, hogy itt az erdő közepén lesz naaaagycsúzzzda, amit apa beigért neki. El is indult visszafelé, de aztán meggyőztük, hogy jöjjön még egy kicsit, mert már nagyon közel vagyunk.
Aztán továbbindultunk, és újabb séta után elértük a bobpályát. Ami elvileg télen csak félgőzzel üzemel, mert az egyik pályát le szokták zárni, de a jó időre tekintettel mind a két típus ment, ami jó is volt, mert nem csak mi gondoltuk úgy, hogy egy ilyen szép napsütéses nap jó lehet bobozni, hanem sok más család is. Innentől kezdve már nagyon jó dolgunk volt, mivel a bobokat felvonóval húzták a pálya tetejére, végre nem kellett hegymenetben kúszni. Ákos hol velem, hol apával utazott:
Lefele persze még jobb volt:
Anyával is csúsztunk, és apa fotózott, Ákos pedig úgy döntött, hogy felfele ő fekszik inkább:
Lefele viszont együtt üvöltöttük anyával, hogy seeeeegíííítttsééééééég!!!!
Aztán meg még csúszdáztam egy igazi csúszdán is, aminek két feljárata volt, természetesen mind a kettőt kipróbáltam:
Volt egy kis csokibalhé is, apa ugyanis kettétörte a csokit. Összeragasztani persze nem tudta, ezért én kivertem a balhét:
Aztán elindultunk lefelé, és ismét megpihentünk a Fellegvárnál:
A nap megkoronázásaként (szó szerint) betértünk a Reneszánsz étterembe, ahol királyi fogadtatásban részesültünk, és annyit, de annyit ettünk, hogy majd széjjel pukkantunk. Én illően kiskirályfiként fogyasztottam el az ételt:
Anya is kapott koronát, az enyém meg majdnem lecsúszott a fejemről:
További képek hites uram honlapján.
Mindazoknak, akik régóta várták, bejelenthetem, hogy elkészült a nagy mű:
Igazi tavaszi nap köszöntött ránk, így január elején.
Ma egészen olyan napunk van, mint amikor még itthon voltunk. Szépen komótosan keltünk, kiadósan reggeliztünk. Kis játék után elsétáltunk Sándor dokihoz az egészséges rendelésre. Míg vártunk a dokira, Ákos egy kis kolléganővel körbe-körbe rohangáltak a váróban, közben hangosan sikongatva, a terhestanácsadásra várók kissé elborzadva követték az eseményeket. Ákos 13500 gr (szerintem 13 kg-t, a védőnéni szerint - gondolom némi tapintatból - 14 kg-t mutatott a mérleg, így a középértéket vettem), és 94 cm. Mondjuk egyik érték sem bajnoki a korosztályában, de a súlya a babaszoba percentilisén jó középmezőny, a magassága meg inkább a felső tartomány. Apa is ilyen volt állítólag, a 8. osztályig az utolsók között volt a tornasorban, amikor is egy nyár alatt átkerült az elejére. Igaz, rá is ment a térde a hirtelen növésre...Remélem, Ákos növekedése kiegyensúlyozottabb lesz. Sajnos, úgy néz ki, valamire allergiás (szerintem a kneipp fürdetőre, amiben illóolajok vannak), és ezért a térd- és könyökhajlatában vannak ekcémás jellegű foltok. Most kapott egy kenőcsöt, és egyéb teendő nincs, de ha nem a fürdető volt, akkor nyomozni fogok tovább...
Hazafelé trolibuszoztunk, nagyon oda volt érte kiskomám, navigálta a vezetőt. Délután IKEA, ha minden jól megy, remélem megússzuk, és nem kell széttört dolgokat kifizetnünk...
Hát itt van a boldog új esztendő. Kiváncsi vagyok, mit tartogat a számunkra. Az utóbbi napok továbbra is a pörgés jegyében teltek: utazás Kaposvárra, ott nagymamáról nagymamára vándoroltunk, aztán utazás vissza, tegnapelőtt LOTR maraton, tegnap szilveszter, de még egy kis munka délelőtt, este baráti körben filmnézés és evés természetesen. Szóval összegezve, hónapok óta a mai nap, amit hármasban itthon töltöttünk programok nélkül. Persze még a házimunka a nyakamon lóg, de szerencsére az megvár.
Az otthon töltött idő legnagyobb élménye az volt, hogy Ákost elvittük színházba. Későbbre terveztem az első színházi előadást, úgy jövő télre, de a barátnőm játszott ebben a gyerekdarabban, meg akartam nézni, és hát Ákost is elvittük. A Pinokkió (pinopió) egész jó kis előadás volt. Mondjuk Ákos még nem tudta végig ülni a teljes előadást, így a második felvonás egy részében a színház lépcsőit koptattunk egy kicsit, és haverkodtunk más apukákkal-anyukákkal-gyerkőcökkel, akik szintén soron kívüli szünetet tartottak. A többi időben viszont tátott szájjal figyelte a színpadi eseményeket, időnként fel akart menni a színpadra.
Tegnap pedig leugrottunk egy kicsit délután a Váci utcára, hogy Ákos is lássa, milyen örjöngés van az év vége kapcsán.
Ákosnak ez már a harmadik karácsonya. Nagyon vacilláltam, hogy elmagyarázzam-e neki, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, és elkezdjem-e neki finoman adagolni a keresztény mitológiát, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy talán még nem kéne. Az idén még hozza csak a Mikulás az ajándékot, jövőre pedig szépen elkezdhetjük a keresztény történet megismerését. Ám valaki megelőzött. Mondom Ákosnak:
-Ma este jön a Mikulás, és hoz ajándékot.
-Nem a Kiskola hoz ajándékot! - feleli nagyon határozottan. A Kiskola nálunk a Mikulás munkaneve amúgy.
-Neeeem??? Akkor ki?
-A Jézuska! - felelte komolyan. Nos hát, akkor ez megvan. Azt nem kérdezte, hogy ki is ez a Jézuska, és miért hoz neki ajándékot, szóval a mélyére nem ástunk a kérdéskörnek. Majd jövőre.
Három év alatt sok minden változott.
Az első karácsonyán a legjobban a mézeskalács érdekelte.
A második karácsonyán már az ajándék is lenyűgözte.
És az idei karácsonyon már tudja, hogy az ajándékot a Jézuska hozza. A csillagszórót azért csak messziről figyelte, de annál nagyobb lelkesedéssel. Az ajándék ismét telitalálat.
Egész este rajzolt a táblára, na meg törölte le szivaccsal, mert az is legalább annyira érdekes, mint műalkotni. Természetesen anyának is asszisztálni kellett a remekműhöz.
A karácsonyfa meg valami döbbenetes lett:
Az alkotóművészt pedig már a kora reggel az álványánál találta, imigyen:
Karácsonyi készülődés
Ajándék csomagolás, közben LOTR werkfilmek...
Ákos nagyon édes volt ma. Kaptam tőle puszikat. Aztán pár perccel később kértem ismét. Erre ő: kaptál már...
Pelenkázás közben beszélget a télapójával (mindkét szerepet maga alakítja): -Szia! -Hoztál nekem ajándékot? -Ajándééékooot??? -Khmmmm.
