lucilla viszontagságai

Ákos kedvence ismét a vonat. Órákig eljátszogat vele, mostanában sem a rollerezés, sem egyéb játszótéri elfoglaltság nem tud olyan izgalmas lenni, hogy magától otthagyja szerelmetes vonatkomplexumát.

Ma reggel még a teámat ittam, amikor Ákos már javában játszott. Ezt hallom:

-Végállomááááás, kiszállááááááás.....a zutasok kiszállnak....a zutasok elmennek vásárolni....meeegyaaagőőőzös.....meeeeegyagőőőőzööööskaniiiizsáááááraaa.....előlűűűűűl... aaaa...masinisztaaaaa.....hátulmegamegyaaaaaa....gőőőőzössss.....hátul...mega....kisákoskaaaaaa..... kanizsáraaaaaaaa..... kiszállás kiszálllássss.

Ákos posztmodern megyagőzös olvasata....

Azért ma - nem minden megvesztegetés nélkül - sikerült eljutni a játszótérre, ahol az elmúlt napok csapadékainak és mai nap napsütésének köszönhetően dagonya volt. Ákos persze nyakig sáros lett, és nagyjából fél órát töltött el a pocsolyák mélyreható vizsgálatával. És döbbenet: úgy rollerezik, hogy a fél lábával is megtartja az egyensúlyát.

Kulturális napot tartottunk vasárnap.

Ákos a nagyszülőkkel bábszínházban volt, megnézte a Marcipáncica c. előadást. Kiskomám tátott szájjal nézte az előadást.

Én pedig az Operába voltam hivatalos, a Szentivánéji álomhoz. Olyan régen voltam már színházban, pláne baletten, hogy el is felejtettem, milyen jó is ez. Fantasztikus előadás volt, pedig a visszér páholyból néztük, mivel a mi helyünk nem volt a legjobb.

A hetet sikerült egész jól abszolválni.

Csütörtökön a képviselő házba voltunk hivatalosak, lévén bizottsági hét. Mentünk is, szépen a főnökömmel, minden rendben ment, lejelentették a nevemet, így hát a biztonsági emberek szépen betessékeltek. Szépen, magabiztosan léptem át a fémdetektoron, sosem szokott becsipogni, minden fémtárgyam a táskámban utazik ilyenkor a szalagon. Most azonban becsipogott. Rémülten kutattam a zsebeimben, kulcs vagy pénz után, azonban ott egy helyes kis kék játékautó lapult...Nem volt más választásom, mint szépen kipakolni a tálcára, visszamenni, és immáron üres zsebbel átkocogni ismét. Addig pedig a kék autó ott figyelt a tálcán, közszemlére téve. Ilyen közegben nagyon idegenül ható tárgyacska lett. Mondanom sem kell, hogy minden arcon mosolyra húzódó szájakat láttam....Nos, nem tagadhatom, hogy dolgozó anya vagyok.

Ma pedig csodák, csodája, szépen felkeltem 7-kor, és a 8 óra már a piacon talált. Most mondhatnám, hogy milyen jó ez, mert szépen korán bevásárolok, és mikor a város éled, én már otthon vagyok, de ez nem igaz. Valójában jól átfagytam, és csak a mamutban, és melegben elfogyasztott kávé tudott csak segíteni rajtam.

Boldog mikulás után nyomasztó hét.

Két napig itthon voltunk Ákossal, a bölcsiben jelezték, hogy beteg. Köhög, náthás. Hát, kicsit kétségbeestem, tekintve, hogy a mostani vírusok hetekig kínozzák áldozatukat. Apa még mindig köhög, igen gyakran választja az itthoni munkát. Remélem, Ákost hamarabb békén hagyja ez a kórság. Mondjuk az itthon töltött két napon sokat javult a dolog. Csak hát a szükség nagy úr, tegnap a doktorbácsi zöldet adott, Ákos így ma bölcsiben töltötte a napot, aminek felettébb örült kiskomám, a savanyú gondozónéni annál kevésbé....még szerencse, hogy nem ő van vele egész nap, mert szörnyű. Hogy lehet apró gyerekek között lenni egy mosoly nélkül???

Ma szerencsére csupa jó híreket kaptam. És a feszített napirend is csont nélkül ment. Mindjárt vége a hétnek.

Mikulás maraton 3. nap - kimenő program törölve

A mai napra tervezett apavállalati ünnepséget kihagytuk ma. Apa még mindig a kimúlás küszöbén, úgy látszik, ő is azt a vírust nyalta be, ami engem is kínzott heteken át, és sokan mondják, hogy ez nem egy-két napos baj...

Azonban a Mikulás személyesen járt nálunk. Mi kértük meg, hogy inkább ma jöjjön, tudtuk, holnap úgyis sok dolga lesz, nekünk meg alkalmasabb volt az időpont... Ákos nagyon örült az ajándékoknak, bár magától nem vette észre a telerakott csizmát, csak kis noszogatásra. Kapott gyönyörű színes ceruzákat, nyomdát, mondókás CD-t, no meg ismét nagy adaggal bővült a csokoládé készletünk is. Szerencsére Vali nagyrészt a bioboltból válogatott, így a csoki alatt volt pl. buláta, de természetesen csokitojás is került (hiába nem húsvét, ha egyszer ez a kedvence). A csokikat gyorsan elkoboztam, a ceruzákkal rajzolt egyet, de aztán visszatért az örök szerelméhez, a vonathoz, ami mellett gyakorlatilag az egész napját eltöltötte, és mindig szervezett maga mellé almasinisztát is, persze.

Mikulás maraton 2. nap

A kelés szinte fájt ma reggel, ám nem kellett megbánnunk, hogy mégis megtettük. A mikulás-vonat nagyon jó mulattság volt, várakozáson felül. Az odaútunk viszontagságos volt, sikerült lekésnünk a villamost, így a végállomástól rohanvást próbáltuk elérni a vonatot, miközben a hangosbemondó süvítette bele a levegőbe, hogy a mikulásvonat AZONNAL indul (megjegyzem,  még volt legalább 2 perc). Így hát megvolt a reggeli torna is, lihegve foglaltuk el a helyünket a vonaton.

Kicsit kifújtuk magunkat, és már ott is termett a Télapó személyesen, és kis csomagot adott Ákosnak, aki nagyon boldog volt, mesélt is a Télapónak az élet nagy dolgairól.

Amikor végállomáshoz érkezett a vonat, leszálltunk. Kis sétát tettük a friss levegőn. Kár, hogy majd megfagytunk, annyira hideg volt.

És hát a játszótér, amit muszáj volt idén is kipróbálni, ahogy tavaly is, legalább kiderül, hogy nagyon sokat fejlődött Ákos. Ilyeneket is tud már:

Felszállt Ákos egy másik vonatra is, a következő párbeszéd zajlott le közte és az apja között:

-Apaaaaa, nemmegy a vonaaaaat!!!!

-Ákos, persze, hogy nem megy, odafagyott a földhöz a kereke.

Ákos kihajolt, és szemrevételezte a kerekeket. Megállapította, hogy Apa helyesen beszélt. Komoly képpel közölte:

-Jaaa!

Nem sokkal később, néhány kör csúszda után, meglátta, hogy egy másik gyerek készül felszállni a vonatra. Azonnal otthagyott csapot, papot, és odarohant hozzá. A tavaly belémrögzült reflex miatt azonnal nyomába eredtem, hátha az következik, hogy letaszítja a betolakodók a mozdonyról, de nem így történt. Amikor odaért, azonnal elkezdett hihetetlenül komoly képpel magyarázni, miközben a kerekekre mutatott:

-Az a baaaaj, befagyott a kereke!

(Kénytelen voltam össze-vissza csókolgatni ezt a kölköt)

Azután fogaskerekűre pattantunk, és hazamentünk.

Mikulás maraton 1. nap

Már hetek óta készülünk Ákossal a nagy találkozásra a télapóval, olyan sokat énekeltük a Hull a pelyhest, hogy Ákos szépen ezt is megtanulta, igaz, csak suttogva énekelte el ezidáig. A munkahelyem mára szervezte a Mikulás-ünnepséget, ebből Ákost sem hagyhattam ki. Nagyon jó kis műsor volt. Először a gyerekek uzsonnáztak egyet, közben végigmutogattam Ákost a kollégáknak, mondanom sem kell, mindenki odavolt tőle. Volt, akitől külön ajándékot is kapott a kis huncut, ennek annyira örült, hogy hazáig szorongatta a csomagot. Aztán lementünk a nagyterembe, ahol már gyülekezett a többi gyerek. Ákos rögvest belevetette magát a tömegbe...

Aztán kezdődött a mulatság. Volt zenekar, mindenféle vicces feladattal, aztán jöttek a krampuszok, és elénekeltük együtt a hullapelyhest és a Télapó is bejött. Hozott sok-sok csomagot, én is kaptam egyet:

Mivel télapó van, anya megengedte, hogy megegyek egy csomó csokit. És én nem voltam hálátlan, anyát is megkínáltam.

Kezd jobban lenni a torkom. A vírus/baci közel három hetes ámokfutása után persze nem egyik napról a másikra múlik el, csak múlogat, kisebb visszaesésekkel. Azonban a lakás lassan olyan, mint egy tüdőszanatórium, Zacco életében először kiiratta magát táppénzre, annyira benyalt valamit, így Ákos sem ment bölcsibe két napig, szerencsére ő csak kicsit köhécsel és egészen lájtosan náthás. Szóval kórusban köhögünk és fújjuk az orrunkat...  Lali meg is feljött, amint meghallotta, hogy Ákos is, Zacco is beteg, ő pátyolgatta a két prüszkölőt.

Viszont itt a december, és nekem olyan, de olyan karácsonyi hangulatom van. Főleg, mert a Vörösmarty téren megkezdődött a karácsonyi vásár, tele illatokkal: kolbászsütés, forró bor, kürtös kalács parázson... És annyi gyönyörű kézműves holmi, hogy jobb, ha nem tartok magamnál készpénzt, mivel minden nap kétszer el kell mennem a bódék között...

Holnap kezdődik a decemberi ünnepségsorozat...

Ákos rajzol és művészkedik, ollóval vagdossa a papírokat.

- Pontpont vesszőcske, készen van a fejeske....hóvana a fejeskeee??? Anyaaaaaaa, vágom a papírt a zollóvaaaal, anyaaaaa, nem szabad a zorromat ollóval vágni, nemnem....te is levágod?? Levágom a kezemen a körmöt, leváááágtaaaaam! Nem kiborítom a ceruzákat - közben borítja ki -, nem kiborítom, igaaaaaz????

Ákosnak néha vannak olyan szavai, amiknek az eredetét nem tudjuk megfejteni. Ilyen pl. a patacumi, ami amúgy a NUK cumit jelenti. Hosszú idő után vettem neki egy ilyet ismét, és ő patacuminak nevezte el, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mondjuk akár lehet az is. Azontúl a 9-es busz pilobusz névre hallgat. Bár nem ő az egyetlen rejtélyes nyelvet beszélő kétéves. Az egyik barátja érdekes betűhalmazokat ismételget, és ez Ákosnak annyira tetszik, hogy ő is mondja: bilobilobilobilobilo..... A mikulás meg kiskulás.

Végre hétvége, remélem, sikerül végre túljutnom krónikus kialvatlanságomon, és ezzel együtt a torkomban ülő kórságtól is. Mert ugye ez a 15. nap, de még mindig itt van. Bár, mintha az utóbbi pár napban jobb lett volna egy hajszállal. Már felszerelkeztem vitaminnal, köptetővel és echinacea cseppel is, hátha...