lucilla viszontagságai

Ákos további döbbenetkbe ejt bennünket: gyakorlatilag énekel. Szépen eltalálja a hangot, amin én éneklem, és próbálja a dallamot is elkapni, bár azért ez még nem megy tökéletesen. De nagyon jó úton halad. És nagyon szeret ritmust dobolni. Még nyáron apa beszerzett egy percussion settet, azokkal dobol-csörög minden zenére, főleg ha apa gitározik, vagy szájharmonikál.

Tegnap színházban voltam. Itt volt a régi színházam. Egy érdekes Hamlet parafrázist hoztak fel a Szkénébe. Jó volt. Jó volt, mert hónapok óta színház közelébe nem jutottam. (Na jó, bábszínház az volt, több is, de az, ugye, más. Persze ez csak műsirám, mert tulajdonképp mehetnénk színházba, csak hát a lustaság nagy úr).  És jó volt, mert felidézte az egyetemi éveket, amikor én voltam fenn a színpadon, és látszott a társulaton, hogy a hangulat az semmit sem változott az elmúlt közel 8 év alatt, amióta én eljöttem Pécsről. És persze fájdalommal teli est is volt, hiszen volt valaki, aki már nem lehetett a színpadon, holott a bemutatón ő is ott volt...Nekem borzasztóan hiányzott...

11. nap a gyötrelmes légcsőgyulladásból. Továbbra sincs semmi javulás, már odáig jutottam, hogy megnéztem a háziorvos rendelési idejét... Egész napom köhögéssel és fuldoklással telik.

Viszont Ákos ismét ledöbbentett: fogta magát és kapásból elszavalta nekem a Bóbitát. Ő, aki eddig az álljhapirosvárjhasárgamehethogyhazöldalámpánál nem volt hajlandó hosszabb verseket megtanulni. Most meg tanulás nélkül elmondta. Igaz, ha ötszázszor nem daloltam el neki különféle éjszakai időpontokban, akkor egyszer sem. És nem maradhat ki mostanság az álla a puszisorból...

Az intimtorna pedig nagyon jó volt. Az elején nem hittem el, hogy odalenn  külön mozgatható izmok vannak, most már tudom mozgatni is őket. Megtanultam minden élethelyzetben elkerülni a felesleges alszervi terhelést, és azt is, hogyan kell karbantartani az altáji izomzatot. Azt is megtudtam, hogy állítólag a pasik szerszáma a dohányzástól 1-1,5 cm-t rövidül néhány év alatt. Mondtam is, ha ez lenne a dobozra nagy betűkkel rávésve, tuti, hogy azonnal minden pasi elhajítaná a cigit. Most már csak gyakorolni kell. Ami nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy mostanság vízszintes helyzetben azonnal elalszom, márpedig ezeket a gyakorlatokat este és vízszintesben tanácsos végezni...

Végre péntek. Ez egy gyorsan elsuhanó hét volt, ám dögrovással teli. Egy hete krákogok, hörgök és fulladok. Már reményem nincs a gyógyulásra. Ákos egyelőre nem kapta el. Ő ezen a héten hihetetlenül édes, drága volt, jókedvű és persze huncut is. Esténként pl. azzal az ürüggyel jött ki az ágyából sokadszorra, hogy puszit akar adni. Hát ki tud ilyen kedvességnek ellenállni?

Holnap viszont intimtorna-tanfolyam. Kiváncsi vagyok. Amióta köhögök, folyton a Kriston Andi könyvében olvasottak járnak a fejemben, hogy ez mennyire terheli szerveket, és érzem, ahogy minden köhintéssel széjjelebb vándorolnak az altáji szöveteim...

Ákos ma olyan egy édes volt. Kapott egy kis papírzászlót, és ennek alkalmából megtanulta a zászló szót. Illetve csak próbáltuk neki tanítani.

-Apa, mijjez?

-Zászló.

-Lászlóóó?

-Nem, Ákos, zászló.

-Llászlóóó?

-Figyelj, Ákos, nem lászló, hanem zászló, mint ahogy a zümi zümmög, zzzzzzzzzzzzzzzzászló.

-Zzzzzzzzz -közben persze a kezeivel is mutatja, hogy repül a zümi zümmögés közben - zzzzzzLlászlóóóó.

És apa szívét is megdobogtatta. Úszás közben, két csúszdázás között egyszercsak odabújt apához és azt mondta: szeetek! (Szeretlek!)

Ma elmentünk Böbe babáékhoz a Futrinka utcába. Találkoztunk Morzsa kutyával, Sün Sámuellel, Nyúl apóval, Cica Micával, és persze Böbe babával. Ott volt Bergendi bácsi, aki zenélt minden félét, Süsüt, meg Sebaj Tóbiást, és volt ott egy néni is, aki koncertet adott. Én is felmentem vele a színpadra, de kicsit untam:

Ákossal ma végig bkv-ztuk a várost. Már reggel félálomban arról beszélt, hogy mennyire szeretne sárga metrózni, lehet erre nemet mondani? Pénteken amúgy is rövidebb a munkaidő, ráadásul semmi extramunka nem volt. Így hát amikor érte mentem, már úgy készültem, hogy megyünk, amerre csak akar. Először is a 9-essel lebumliztunk a Deákra, és ott felpattantunk a sárga metróra, onnan a Széchenyi fürdőig és vissza, majd kék metró a Nagyvárad térig, onnan pedig 24-es villamossal a Golgota térig. Még jól bevásároltunk a CBA-ban, és aztán hazajöttünk. És ami döbbenet: egyszer sem kellett ölbe venni Ákost, ami az utóbbi idők tükrében nagy szó. Nagyon boldog volt kiskomám.

És este még sütöttünk is:

Mostanában nehezen megy az elalvás. Ugye pár hónapja nagy ágyban alszik, ami teljesen szabad mozgást biztosít neki. Eddig ez nem volt gond, pedig féltem tőle, de az első naptól szépen lefeküdt és el is aludt, gyakorlatilag azonnal. Mostanában azonban még jó párszor kiszalad. Hol valamelyik cumiért, hol valami játékért. Ez a gyerek leltár szerint tudja, milyen vagyontárgyakkal rendelkezik, és ha ő pont a narancssárga autót, vagy valamelyik pontosan definiált szürke autót keresi, akkor nincs menekvés. Addig nincs alvás, amíg meg nem találjuk és a másik szürke autó az nem jó. Mert neki az kell. Azt hiszem, az lesz a következő lépés, hogy játékkvótát fogok meghatározni, mondjuk minden este kiválaszthat maximum 3 játékot, és azt magával viheti az ágyba.

Bár valószínűleg ez nem oldja meg az összes alvásproblémánkat. Mert mostanában az is rendszeres, hogy valamikor éjfél körül átköltözik a mi ágyunkba. Ezt mondjuk én nem bánom, de apa bekeményített, hogy csak hétvégén engedélyezi, hétközben könyörtelenül visszaszállítja a saját ágyába. Kíváncsi vagyok, ki bírja tovább...Mert ugye apának ez legalább olyan fárasztó, mintha a mi ágyunkban aludna  a ded, sőt...Én alszom, mint a bunda, engem nem zavar. Ákosnak persze az lenne a legjobb, ha szépen a saját ágyában töltené az éjszakát, és kipihenten ébredne, mert a kelés fél 7-kor az azért nehezen megy. (Nekem is.) Ám nagyon erőszakra a fentieknél azért nem vetemednék. Végül is, nem olyan nagy baj, ha egy édesen szuszogó gömbölyeg van az ember ágyában...

Ismét eltelt egy hét, bár rövidecske volt, azért sok minden történt.

Itt voltak Valiék, így Ákos nem ment bölcsödébe, hanem helyette válogatott vidámságokban volt része.  Nekem pedig vásárlási élvezetekkel teli hét volt, sikerült a ruhatáramat frissíteni. Jókat ettünk, jókat mulattunk amúgy együtt. Sikerült két hátborzongató thrillerbe is beleválasztani, szóval nem unatkoztunk.

Sajnos, az utóbbi idők történései nem voltak jó hatással Ákos napirendjére, így jó lesz visszaállni a megszokott rendre. Mivel Mama és Papa mindent megengedtek neki, most elég nehéz elfogadtatni Ákossal, ha valamit nem lehet, vagy abba kell hagyni, vagy elkezdeni... Remélem, nemsokára ismét a régi lesz Ákos, mert most néha elég nehéz kezelni a hisztiket.

Ákos amúgy hihetetlenül sokat fejlődött az utóbbi időben. Amilyen csendes kisbaba volt, most olyan cserfes. Mi pedig apával csak összenézünk és mosolygunk. Én úgy élvezem, hogy végre szavakba önti, ami a fejében jár, még akkor is, ha ezt hajnalban teszi, a fejemen ugrálva...

És amikor nyirkos őszi estén egyszervolt.hu-t nézek:

Közben telefonálgatok, de fél szemem a monitoron:

Művészit is alkotok:

Lótás-futás, dolgos hétköznapok.

Ma olyan napunk volt, amilyen régen szokott lenni, még azelőtt, hogy munkába álltam, volt. Babatali, játszótér, motorozás, délutáni alvás (anyának is). Ráadásul mindehhez olyan idő, amilyen így október felé nem túl gyakori...

Igaz, este volt hiszti, de tulajdonképp ez is hozzátartozik egy átlagos naphoz.