lucilla viszontagságai

Adós vagyok még a szombati kirándulásunk beszámolójával. Szóval, még a múlt héten jött a hír, hogy főnököm, Ádám itt a közelben tölti a vakációját és szívesen venne egy közös kirándulást is. Mivel régóta terveztük, hogy megnézzük Helsingborgot és Helsingört, erre esett a választás. Helsingborg Lundtól háromnegyed órányira fekvő gyönyörű város, Helsingör pedig Helsingborgtól húszperces kompútnyira van, szóval adta magát, hogy a két várost egy körben látogassuk meg. Az indulás némiképpen rohanósra sikeredett, így a fényképezőt otthon hagytunk. Még jó, hogy Ádám nálunk felkészültebb volt.

Helsingborgban viszonylag rövid sétát tettünk, némi hegymászással és piknikkel ötvözve. Ádámnak köszönhetően olyan fotók is készültek, amelyeken mind a négyen rajta vagyunk, ritka kincs az ilyesmi ...

Aztán áthajóztunk Helsingörbe. A komp gyakorlatilag teljesen ráépült a svéd alkoholkorlátozásból fakadó alkoholtúrizmusra, de tulajdonképpen Helsingör is, a húszperces út során svéd társaink tömegével vásárolták fel a (számukra) olcsó piát. A kompon lévő bolt nagyon felkészült volt, a kartonokban árult alkoholtartalmú italok mellett gurulós szatyrokat és komplett ládák szállítására alkalmas alkalmatosságok is kaphatóak voltak. 

Helsingörben természetesen Kronborg volt a célunk, a vár, melyet Shakespeare is megénekelt ugye.

Maga a kastély és a benne található látványosságok nincsenek túlragozva, néhány óra alatt minden része végig járható, mi elég sok időt töltöttünk az udvaron, a fiúk fogócskáztak, mi pedig beszélgettünk. 

Aztán végignéztük a kastély lakosztályait, a kápolnát és a kazamatát is. Áron fő tevékenysége az ordítva rohangálás volt, annyira élvezte a hosszú folyosókat és a visszhangot. Ákos kedvence a legószoba volt, ahol annyi, de annyi legó volt, hogy alig bírtuk elrángatni. Valószínűleg Hamlet is itt legózott gyerekkorában ... 

Némi időt eltöltöttünk Kronborg tengerpartján is.

Később sétáltunk egyet a belvárosban is, sajnos ekkora már minden bolt be volt zárva, csak a kocsmák voltak nyitva, bár Zacco kollegái szerint Helsingör két látványossága Kronborg és a kocsmák, így hát beültünk egybe, nehogy már ez maradjon ki.

Ismét mozgalmas hétvége áll mögöttünk. A tegnapi részletekkel majd később jövök, de most jöjjön ide néhány tengerpartos kép, mivel ma délután Bjärredbe mentünk strandolni, tekintettel a pazar nyári időre ...

Sort kerítettünk Áron első hajvágására minap, hiszen már egyes tincsek a szemébe lógtak ... Ilyen volt ...

... ilyen lett.

Ma fogorvosnál jártunk. Még néhány héttel ezelőtt különböző napokon kaptam két levelet, amiben a mai napra fogorvosi vizitre invitálták mindkét fiút. A leveleket amúgy két külön részleg írta a fogászaton belül (Áron még bébi, Ákos meg már fogváltós nagyfiú, ugyi), de nem tudom azt gondolni, hogy véletlen, hogy éppen egy napra, fél órás különbséggel hívták be őket, nyilván gondoltak arra, hogy a tesókat egyszer kelljen csak elrángatni a fogászatra.

Szóval, ma mind a hárman felsorakoztunk, hogy részt vegyünk a vizsgálaton, nagy félelmem nem volt, hiszen Ákost áprilisban látta fogorvos, Áron fogai pedig láthatóan nagyon szépek. Még alig cuccoltunk le, amikor már jött is az asszisztens és Ákost hívta. Nagyon kedves fiatal doktornő fogadott bennünket a vizsgálóban és be se nézett Ákos szájába, hanem gyorsan készített egy panorámaröntgent Ákos fogairól, majd kedvesen elbeszélgetett vele. Hogy miről volt szó, nem tudom, mert a beszélgetés svédül folyt, Ákos kedvesen válaszolgatott, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden válasz adekvát volt, legalábbis erre utalt a doktornő kedves mosolya. Majd megvizsgálta Ákos fogait szemrevételezéssel is, alaposan. Beszélgettünk Ákos törött fogáról is, szerinte mozgatni kell, és ha két hónapon belül nem fog kiesni, akkor menjünk vissza, ő kiszedi. Bár szerinte ki fog esni magától is. A vizsgálat végén Ákos választhatott magának valami apróságot egy asztalfióknyi kincs közül.

Majd kivonultunk a váróba és vártuk, hogy ismét hívjanak bennünket. A váróban amúgy volt egy csomó könyv és újság, főleg gyerekeknek, Ákos rögtön el is foglalta magát. Áron pedig szokás szerint fel s alá masírozott. Sikerült is egy akkor át esnie, pont bele a fotel egyik kiálló fém izéjébe, hogy feldagadt a feje és fel is repedt, én bennem meg a pánikszint azonnal tetőfokára emelkedett. (Hazafelé be is ugrottam a védőnőhöz megmutatni, hogy kell-e vele valamit csinálni, mert Ákosnál nem emlékszem, hogy lett volna hasonló baleset, ami persze kész csoda, mert ő sem volt az a leteszem-ottmarad típus. A védőnő szerint amúgy nem vészes Áron fejsebe.) 

Aztán ismét hívtak bennünket, ezúttal egy másik vizsgálóba mentünk. Itt a vizsgálószékben egy tekintélyes fogsorral rendelkező sárkány ücsörgött, rövid bemutatkozás után ezen demonstrálta a doktornő Áronnak, hogy mi is fog vele történni, sőt, Áron is kapott egy olyan fogorvosi tükröt, hogy megvizsgálhassa a sárkány fogait. Ő persze ekkor még igen csak megilletődötten ült az ölemben, úgyhogy nem élt a lehetőséggel. Aztán ő következett. Nos, nem volt túl boldog, hogy egy vadidegen a szájában kotorászik, de a doktornő igen gyorsan és alaposan átvizsgálta mind a nyolc fogát és már vigasztalhattam is. A doktornővel elég sok mindenről beszélgettük, egyrészt elmondott egy sor dolgot, amit már eddig is tudtam, hogy ne egyen a gyerek édességet (legfeljebb csak szombaton), ne igyon cukros üdítőket, mosson fogat napi kétszer. Mint megtudtam, Svédországban is a fluoridos fogkrém hívei, a gyerek kisujjának körmét kell alapul venni a mennyiségnél. És hogy még Ákos fogát is én mossam egy jó darabig, mert még nem tudja megmosni jól. 

Persze volt olyan dolog is, amivel nem értek igazán egyet, de nem vitatkoztam. A doktornő ugyanis kifejtette, hogy az éjszakai szoptatás fogszuvasodást okozhat, mert cukortartalmú, ezért szoktassam le erről a szokásról a bébimet. (Azokról a védősejtekről nem esett szó, amikről meg a szoptatista irodalom regél ...)

És a fogorvosi demonstrációs sárkányon meg is mutatta a doktornő a helyes fogmosási technikát, aminek külön örültem, mert volt olyan részlet, amire nem tudtam, hogy ügyelni kell egy ilyen apró gyereknél is, mi a fogmosásnál egyelőre örülünk, ha a szájába bejutunk ...  Áron kapott egy fogkefét, amivel pl. a babakocsiban furikázás köben tud önfogmosni a doktornő javaslata szerint (vizes fogkefe rágcsálás formájában).

Ma pedig megvolt az első nyári szünetes napunk itthon hármasban. Nem panaszkodhatok, ahogy arra számítottam, igen jól mulatunk. Ákossal persze most, hogy már a svéd iskolába nem jár, kicsit belenéztünk a hazai tananyagba. Ennyi kihagyás után egészen nagy kedvvel vetette magát kiskomám a tankönyvei közé.

Aztán egyebek mellett játszottunk. Ákos kapott egy új játékot, ami - noha nem bébijáték a legkevésbé sem - Áronnak is nagyon tetszik. Így néha ő is bekapcsolódik. Ilyenkor Ákos azt játssza, hogy játszanak, így mindenki boldog ...

Este mindenfélét sütöttem, és hát bekövetkezett, amire már egy ideje számítani lehetett, hiszen Áron folyton a forró sütő közelében sertepertél, és hát nem voltam elég óvatos, mert felnyúlt a pultra és hozzányúlt egy forró tepsihez ... Szerencsére nem lett komoly sérülés, de nyilván fáj neki, mert kiskomámmal a fürdés óta nem lehet bírni, így most apa ölében alszik ...

Noha a nyár valamiért nagyon várat magára, s az okosok szerint az elmúlt ötven év leghidegebb nyarában vagyunk most nyakig, mi nem hagyjuk magunkat, és ha nem esik, hát kirándulunk. Vasárnap például Ven szigetére. A szigete Landskronából megy komp, Landskrona pedig kb. 40 km-re van Lundtól, szóval összességében nem kellett az élményért a világ végére menni, ezzel együtt sikerült úgy időzítenünk, hogy rohanni kelljen a kompra. 

A hajózás mindkét fiúnak hatalmas élmény volt, Áron csak tátotta a száját, Ákos pedig fel s alá rohangált a hajó belső lépcsőin.

Megérkezésünk után rögtön biciklit kölcsönöztünk. Ven szigete elég apró, kb. 5 kilométer széles, szóval biciklivel egy nap alatt keresztül-kasul bejárható. Áron kedvéért egy bicikliüléssel felszerelt kiskocsit is szereztünk apa biciklijére, így ő páholyból tekinthette meg a dolgokat. A legérdekesebb persze az volt, amikor apa elég közel ment az útszéli mezőkhöz, ő pedig a kezével nyúlkálhatott a növények felé.

A szigeten volt mindenféle érdekesség is. Egyrészt sok-sok állat, kecskék, tehenek, madarak, miegymás. Másrészt ezen a szigeten húzott le vagy húsz évet Tycho Brahe, aki a XVI. század egyik jelentős csillagásza volt, és aki építetett magának egy komplett megfigyelő állomást. A csillagászat tiszteletére a naprendszerünk különböző bolygói a naptól való távolságuknak megfelelően fellelhetőek a szigeten, már ez is egy komoly program, egyenként felkeresni őket. Tycho Brahe obszervatóriuma maga is látványosság, meg lehet nézni az általa használt csillagászati mizériákat egy zenés-fényjátékos előadás keretében.

A sziget másik felére biciklizvén megálltunk egy rövid piknikre. 

Aztán folytattuk utunkat, és a sziget másik oldalán végigbiciklizve hegyen-völgyön visszatekertünk a kikötőbe. Ez a túra is igen szép volt, hol egészen magasról csodálhattuk a tengert, hol pedig a svéd tájban gyönyörködhettünk. Én pl. még életemben nem láttam közelről repcét (urbánus lány vagyok), most viszont bepótoltam maradéktalanul e mulasztást. 

A túra amúgy igen csak elhúzódott, így sikerült jól lekésnünk a kompot, így kénytelenek voltunk fagylaltozni. Ezt amúgy a legkevésbé sem bántuk meg, ugyanis ősi veni receptúra alapján készült a fagyi, és hát pazar volt, még Zacco is oda volt, meg vissza, pedig ő aztán tényleg csak a legjobb fagyikért tud lelkesedni.

Végül a következő komppal mentünk haza, ekkorra már igen csak fáradtan.

Igen barátságtalan idővel búcsúzott tőlünk az idei tanév, zuhogott ma egész nap, megállíthatatlanul, aminek amúgy egyébként sem szoktunk örülni, de a mai napon különösen kellemetlen volt, hiszen ma volt az évzáró az iskolában.

Ami persze nem maradt el, csak átalakult egy kicsit. Ákos már napok óta csak azt a dalt dúdolta, énekelte, üvöltötte, átköltötte, hadarta, szavalta, amit az osztály előadott, és aminek a szövegét röviden úgy foglalnám össze, hogy mindegy, hogy milyen idő van, fagyit akarok enni, és minél nagyobbat. Ha kiskomám eddig nem ismerte volna a fagylalt svéd megfelelőjét, akkor most egészen biztosan megjegyezte volna, hiszen a dal kb. 10 sorában vagy 15-ször fordul elő ...

Az eső miatt az évzáró az ebédlőben lett megtartva, ami ennyi embernek igen csak szűkös volt, és hát a helyiség elrendezése sem ideális ilyen rendezvények megtartására, így fotózni nem is tudtam, valójában nem is láttam Ákos arcát, csak a feje búbját, azt is hátulról, amikor az ő daluk volt.

Maga az ünnepség valójában nem sokban különbözött a nálunk megszokottaktól, talán csak a felnőtt beszéd volt sokkal kevesebb és nem volt unott arcú versmondó sem. Felnőtt beszédből egy volt összesen, a végzős diákok - vélhetően - osztályfőnöke mondott néhány mondatot a búcsúzó diákoknak.  Ezen túl főként az osztályok énekeltek egy-egy dalt, általában nyárral kapcsolatos témakörben. És volt néhány magánakció is, ahogy néztem, elsősorban saját vállalkozásként álltak elő önjelölt énekesek (meglepően jó produkciókkal ahhoz képest, hogy általános iskolásokról van szó), és a valószínűleg nem volt tanári cenzúra, legalábbis ez jutott eszembe, amikor egy igen szőke tizenéves kiscsaj arról énekelt, hogy a pénzed kell, a kocsid kell, a szerelmed kell ...

A műsor végén pedig a végzős diákok egyesével végigölelték a teljes tanári kart, nekem meglepő volt, hogy mennyire őszinte gesztusokkal búcsúztatták a tanárok a diákokat.

Aztán visszavonultunk az osztályterembe, ahol a szülők közösen virággal és egy nagy kosár valódi svéd eperrel köszönték meg Annikának, Lassének, Birgittának és Lotténak az egész éves türelmüket. Ennek a megoldásnak igen csak örültem, úgy látszik ebben a dologban itt is hasonlóan gondolkodnak, mint odahaza.

Tegnap Ákos minden könyvét, füzetét, rajzát, alkotását hazaküldték, így alaposan szemrevételezhettük, hogy mivel is töltötte idejét az iskolában kiskomám.

Ja igen, szerdán jött a levél az önkormányzattól, hogy Ákost felvették a fritidre, ami a napközit jelenti, és nem járhat ám oda akárki. A fritidnek igen komoly szabályai vannak, aki nem dolgozik, annak a gyereke nem jogosult, aki dolgozik, annak is le kell adnia a munkabeosztását, és a munka kezdete előtt és végezte után max. fél órát tölthet a gyerek a fritiden. Egyébként a fritidért fizetni is kell (az iskola amúgy teljesen ingyenes, beleértve az ebédet és a tankönyveket, teljes felszerelést is), a szülők szépen bevallják a fizetésüket, és ennek százalékában van megállapítva a díj. 

Én itthon vagyok Áronnal, ugyi, így elvileg nem járhatna Ákos, de a nyelvi fejlődése érdekében felvették. Még nem tudom, hogy pontosan hogy fog menni a dolog, Annika szerint kb. háromig maradhat, így kiskomám végre rendszeresen a többiekkel uzsonnázhat és még játszhat is egyet, mielőtt hazahozom, erre régóta vágyott. 

Forróság, napfény és némi víz ...

És portrék ...

Lundba megérkezett a nyár, napok óta fantasztikus meleg van, az uram már-már hőgutát készül kapni. Persze a meleg az itt egészen más dimenzióban értelmezendő, a meleg itt a 20 fok feletti hőmérsékletet jelenti, ma pl. 21-22 fok volt, de ennél jóval több volt ez érzetre, én kb. 26-28-ra taksáltam volna. A svédeknél ez már maga a strandidő, 23 fok felett itt már az extrém hőségben alkalmazandó óvintézkedésekről ír a sajtó ... Én persze ennél sokkal melegebbet is el tudnék viselni, de ez a mai idő már igencsak kedvemre való volt.

A jó időre tekintettel ma kerti partira voltunk hivatalosak Ákos barátnőihez, akik szert tettek egy vadiúj grillezős berendezésre. Hát, mit mondjak, irigykedtem rendesen, amilyen fantasztikus falatok kikerültek ebből a csodamizériából ...

A gyerekek nagyon élvezték, hogy előkerülhettek a nyári játékok, kb. fél óra alatt minden gyerek nyakik úszott a vízben. Áron pedig most, hogy gyakorlatilag minden fontosabb ételféle bevezetésre került, maga is válotatott a finomságok közül. Az alábbi képen látható fantasztikus sajtos kifli iránti olthatatlan vágyának velőt rázó sikítással adott hangot és konkrétan végigkergette érte házigazdáik legkisebb leányát a lakáson, mikor végre megkönyörültünk rajta és adtunk neki belőle ...

DJ Áron és GoGo Ákos mutatványán pedig fertengtem a röhögéstől, az egyik legnagyobb kedvenc a mai napon a rózsaszín szinti volt ...

Szóval igen jól mulattunk ma is, és remélem, így is folytatjuk, az időjárás jelentés holnapra még a mainál is melegebbet jelez.

Ismét visszatértünk a nyugodtan zajló hétköznapokba. Mivel az idő azóta is egészen kellemes, nem is bánjuk. Délelőtt Áronnal héderelünk itthon, néha beruccanunk kávézni a belvárosba, aztán ebéd és alvás után felcsípjük Ákost az iskolában. Az esetek jó részében már nem is megyünk haza, hanem kivonulunk valamelyik játszótérre (van belőle itt a környéket jó pár), és ott mulatunk, amíg Áron éhes nem lesz. Akkor mi Áronnal bevonulunk, Ákos rendszerint kinn marad, ekkora már az osztálytársaik is hazaszivárognak, így ők még rodeóznak egy sort vacsoráig.

Áron mostanában egészen jól eszik, már napi három nem anyatejes étkezés van, délelőtt joghurt és/vagy gyümölcs, délután főzelék, este pedig valami kézzel foghatót adok neki, tésztát, főtt sárgarépát, de most, hogy már túl vagyunk a tej és tojás bevezetésén is, kapott a mi palacsintánkból is, némi banánnal megkenve. Ezek a vacsorák eléggé mókásak szoktak lenni, minap például az alábbi kép fogadta volna a hozzánk betoppanókat ...

(Az egy műanyag tányér. Volt.) A jó étvágy meglátszik a súlyán is, hétfőn voltunk a védőnéninél, Áron 8500 gr, azaz az elmúlt hónapban 300 grammot hízott, ez ebben a korban igen komoly ...

Aztán Áron mozgásfejlődése a játszóterezésnek köszönhetően nagy ugrásokban halad. Fel tud mászni például a fotelekbe ...

 És a végére még egy kép, a fiúkról, akik nagyon szeretik egymást ...