Áronom egy éves lett ...
Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az év, úgy érzem, még csak most volt, hogy elindultunk az éjszaka közepén a kórházba, hogy megszülessen, és már jár, dumál és kimondottan huncut. Igazán nem panaszkodhatom, hibátlan gyermek ő is, mint a bátyja, az elmúlt egy évben minden napot élveztem.
A tények: a tegnapi mérés alapján kiskomám 8200 gr és 73 cm, szóval nem egy nagydarab legényke, de jóból csak keveset adnak, ahogy azt még a nagymamám szokta volt mondogatni.
Egyebekben elmondhatom róla, hogy amilyen gyorsvonat módon született, az eddigi életét is úgy élte, ő aztán nem hagyott semmilyen új mutatványt másnapra, mottója az, hogy amit ma megtehetsz (elérhetsz/leránthatsz/szétszedhetsz/kinyithatsz/becsukhatsz/stb), ne halaszd holnapra. Három és fél hónaposan forgott, 6,5 hónaposan már mászott, felült és állt, 7 hónapos korától aktívan járkált kapaszkodva és alig 10,5 hónaposan tette meg első lépéseit. Mostanra jár, stabilan, sőt, már a lépcsőket ostromolja. Nagyon ügyes a finom mozgásokban is, egészen pici dolgokat is felcsippent (hogy aztán mindent a szájába tömjön, ami nem oda való), csavar, bedug, és így tovább. Dumál, a szája be nem áll, sokszor hallunk vissza tőle szavakat, szófoszlányokat, persze még csak utánzás szinten. Megért sok mindent, vannak mondókák, amiknél tudja, hogy mit kell csinálni. Rettenetesen anyás-érzékeny volt, mielőtt hazajöttünk, de a sokkterápia megtette a hatását, a sok ismeretlen arc már nem rémíti meg, sőt, ő maga kezdeményez kapcsolatokat. Imádja a bátyját, ha Ákos megjelenik, azonnal vigyorra húzódik a szája.
Evés téren már kevésbé előrehaladott a helyzet, kb. ott tartunk, ahol mások a 6. hónap végén, szereti az almát, banánt, ami azt jelenti, hogy kitartó szórakoztatással akár 100 gr-t is megeszik egy nap, de például a margarinos kenyérdarabkák is szép számmal csúsznak. Mostanra eljutottunk oda, hogy hajlandó megkóstolni akármit, a mi szánkból rendszeresen kinézi a neki nem való feladatokat, és még a nyálelválasztása is megindul, ha nagyon szeretné megkóstolni. Időnként kitolok vele és a neki szánt falatokat a saját tányéromra teszem, akkor minden sokkal jobban ízlik. A szokásos bébiklasszik kedvencek nem érdeklik, se a sinlac, se a kölesgolyó, ellenben az alnatura gyümölcsszeletét imádja, egy egészet is benyom belőle (na nem mintha nagy adag lenne, 25 gr). Viszont kifejezetten szívesen és sokat iszik, vizet elsősorban, de almalé is jöhet. És a cici is jöhet bármikor, kb 8-10 anyatejes evés van mostanában, bár az éjszakai menetekről csak becsléseim vannak, jórészt átalszom ezeket.
A napirendünk mostanság eléggé hektikus, a két alvás helyett jórészt csak egyet abszolvál kiskomám, gyakran még délelőtt, délután pedig semmit, ezért este jócskán fáradt, amit hangos sikongatással ad tudtunkra, az én dobhártyám rendszerint cafatokban lóg ... Elég jó alvó, este 8-tól reggel 8-ig alszik (persze ébred párszor, de eszik és alszik tovább), bár viszonylag gyakran ébred 7 körül, kb. 11-kor szokott elfáradni, akkor alszik akár 2-2,5 órát, délután viszont csak akkor alszik el, ha mozog alatta valami jármű.
Nyolc darab foga van, amivel úgy tud harapni, hogy ihaj, ezt elég gyakran megtapasztaljuk, mivel harap Áronom, kimondottan élvezetből, karunkat, lábunkat, nyakunkat és hát igen, a cicit is.
Figyelem, eddig még nem publikált fotók következnek a születéséről ...
...néhány órával később ...
És ma, először a kifejezetten neki sütött bébitortával ...
...majd a keresztanyámnak köszönhető felnőtt tortával (parfétorta a daubnertől, jajj) ...
Nos, a buli jól sikerült, először kettesben, majd családilag kibővülve ünnepeltük Áronomat, aki meglehetősen élvezte a felhajtást.
(A fotók minősége olyan, amilyen, telefonnal készült mind, a fényképezős képeket csak Lundban fogom tudni letölteni, lesz majd jobb kép ezekről a pillanatokról is, remélem.)
