lucilla viszontagságai

Most mit csináljak, annyi minden történik, hogy nincs idő írni. Meg szerencsére a dolgok is eléggé rendben mennek, mondhatni eseménytelenül. Bár vannak azért események, de erről inkább a jövő héten mesélnék. Viszont itt a húsvét, illetve még nincs, hiába beszél már péntek óta erről mindenki, még csak nagyszombat van, még nem ünneplünk.

A tavaszi szünet örömére itt járt Lali és Vali, így Ákosnak nagyon jó napjai voltak, teljesen hepi volt kiskomám, végre pukkadásig jóllakhatott nudlival (Mamáék komolyan aggódtak egy esetleges gyomorszakadást vizualizálva...), voltak füvet szedni a nyuszinak...Gondoltam, kihasználom az ajándékvárást, és Ákossal odaajándékoztatom a cumikat a nyuszinak ajándékért cserébe, meg is beszéltük, hogy milyen ajándék legyen ("jóóó naaaagy, eeeeekkkoraaaa"), de a cél előtt meggondolta magát, menjen a nyuszi a fenébe (ő ennél szofisztikáltabban fogalmazott), és nem kell ajándék, de a cumikat nem adja a beste. Így a cumik maradtak, egyelőre.

Kicsi házi kertünkben a nyuszi az alábbi képen látható kompozíciót bírta tojni, hogy ilyen képzavarral éljek:

Gondoltam, megörökítem, mielőtt Ákos megtalálja, gyanítom holnap - az óraátállítás után vesztve egy órát az éjszakából meg pláne - nem leszek olyan állapotban, hogy a teljes megsemmisülés előtt lefotózzam.

Nem mondom, sűrű egy hétvége volt ez. Pedig nagyfőnöknek hála, szombaton végül is nem kellett bemenni dolgozni, így hát aztán Ákossal szépen besétáltunk apához, ahol aztán multivilághoz méltó gizda étteremben költöttünk el egy ebédet, és aztán fél délutánra megállítottuk ugyanezen multicég egy egész emeletén az életet...

Vasárnap viszont a délelőtött a kultúra templomában töltöttük Ákossal és egy másik családdal, ahol is egészen fantasztikus nyitórendezvény volt, kifejezetten gyerekeknek. Ákos persze a különféle művészeti ágak jegyében zajló feladatokban is játékot látott, élvezte a bohócokat, a fajátékokkal teli játszóházat, a mozgólépcsőt, aztán később a Nemzeti Színház melletti sziklatengert, szökőkutat, lépcsőket, hidat...

Mire hazaértünk, már Zsuzsi itt volt, ő valójában ebédelni érkezett, de ha már itt volt, befogtuk szittelni, és elvágtáztunk egy autószalonba, megnézni egy szóba jöhető autótípust. Mivel Zacco már régóta arra az álláspontra helyezkedett, hogy autóügyben nekem kell döntenem, rögvest át is adta nekem a szót a szalonban, hogy én vázoljam az eladó felé igényeinket. Az eladó rögvest a lényeggel kezdte, és megkérdezte:

- Mégis, milyen színű autóra gondoltak?

Pedig esküszöm, még mindig nem szőke a hajam...Mindegy, autó megnézve, kielemezve. Így hát hazajöttünk.

Tavaly ezen a napon gyönyörű idő volt, szokatlanul. És Ákos ezen a napon játszott utoljára a dédivel...

Géptakarítás közben ráleltünk néhány képre, ami a lakásunk 6 évvel ezelőtti állapotát mutatja...döbbenet, hogy tudta Zacco már akkor látni, mivé is lehet tenni egy lepukkant lakást.

Így nézett ki Ákos szobájának ablaka, ami azóta már ablak:

Most ez van ennek a már nem létező ajtónak a belső felén  (alkalomadtán majd kívülről is lesz róla kép)

És így nézett ki a konyhánk helye....

És az is döbbenet, hogy a konyhánk mostani állapotáról nincs képünk...muszáj lesz egyet készíteni, márcsak a történeti hűség kedvéért is.

Hát igen, ez már amolyan tavaszféle.

Milyen jó is ez a mai nap, Ákossal majdnem 3 órát voltunk odakinn, ő homokozott, én ültem a pados és NG olvasva sütkéreztem vagy sütkérezve olvastam NG ... Azt hiszem, mostanában naponta fog megszakadni a szívem, hogy egy irodában ülök, ahelyett, hogy órákon át játszóznánk Ákossal.

Ákos kicsit megborult a hétvégi nagymamázás miatt, ma elég hisztis volt, bár érthető: napokig minden óhaja parancs volt, most meg vissza a hétköznapokba anyával meg apával, akik nem ugrabugra körbe karikára...

Most például még nem alszik. Bevetettem mindent, megfenyegettem a cumi elkobzásával (igyekezvén közben a gordoni elvek betartására ügyelni), erre a következő menetben maga hozta ki, mind a kettőt...aztán próbáltam azzal hatni rá, hogy elveszem az éjszakára magához vett alátétet, ezt is kihozta. Aztán arra céloztam, hogy ha most nem alszik, akkor holnap álmos lesz, és nem tudja majd megnézni a tv-macit. Erre jön 5 perc múlva, hogy akkor inkább ne legyen tv-maci (sic!)....kész, feladtam...annyira okos, és annyira tudja, hogy kell ezt csinálni...felajánlottam neki, hogy akkor olvasson egy kicsit az ágyában, hátha akkor elálmosodik. Így most olvas.

Zacco elrepült Stockholmba, nagyon hepi volt, hogy végre mehet, már vagy 2 hónapja nem járt arra, ami szörnyű. Így viszont a tervezett 4 napos nagyiszoktatást le kellett rövidíteni 2 napra, minden nagymaminak egy-egy nap jutott kizárólagos Ákosozásra, így viszont nem a keddi örjöngésben utaztunk vissza. És hát egy nap hármasban, egy nap kettesben, ennek is van varázsa.

Ákos ma reggel, bölcsibe menet:

- Nézd! Kutyaszaaaar! Aaa megharaptaaa a kutyaszaaar a...a...a csizmáját Ákosnak! Megharapta a talpáját!

(Nem mellesleg, sikerült megfejtenem, honnan jött az errekirányba-arrakirányba fordulat, mármint hogy miért van benne a "k". Mert hányszor mondtam neki, hogy a troli - amire feltétlenül fel akart szállni, de épp nem jó irányba ment- másiK irányba megy. Hát ez neki úgy jött le, hogy a szó a kirány. Ez ma reggel világosodott meg nekem.)

Amúgy ma este volt egy kis középkor nálunk. Épp miközben Ákos fürdött, én hallótávolságon belül más ügyben jártam el, egyszercsak elment az áram. Azonnal odakiáltottam Ákosnak, hogy nincs baj, csak elment az áram, ezért van sötét, de kiskomám teljes ámulatban ült a fürdőkádban, és esze ágában sem volt halálra rémülni. Annyira tetszett neki a beszólásom, hogy azután kb. félpercenként közölte, hogy ákosnincsbajelmentaáram! És hát gyertyafénynél fürödtünk. Sajnos azt nem igazán sikerült megértetnem vele, hogy nem lesz tv-maci, mert ahhoz áram kell, folyton próbálkozott, mintha az én hatásköröm lenne az áram visszaszolgáltalása...Végül aztán megjött az áram, és lett tv-maci is, így hát boldogan bújt ágyba. De alvás előtt még olvasott, ahogy ma - még fürdés előtt - több, mint fél órán keresztül: az újságjait. Nem tudom, minek köszönhető, de napok óta kisangyalkám van nekem.

Ja, és ő választotta ki a lottószámokat, amikkel most 5 hétig játszunk. Kíváncsi vagyok.Persze nem árulom el, ki tudja.

És igen, épp ma egy éve kezdtem el a blogot írni. Akkor nem is hittem, hogy akár csak egy hétnél tovább bírni fogom. Mostanra már szinte kötelességnek tartom, hogy megírjam mindennapjainkat, elsősorban Ákosnak, majd ha nagy lesz, de a nagyik és más rokonok is szívesen olvassák.

Tavaly ilyenkor is az időjáráson nyavalyogtam, hogy elvileg tavasz, de gyakorlatilag tél. És ismerve a tavalyi időjárás további folyását, ez vajmi kevés reményt nyújt a jövőre...Még itthon voltunk Ákossal, nagyon jól éreztük magunkat, bár engem kissé nyomasztott, hogy vajon lesz-e jó munkám valaha. Most van, bár hogy meddig az még a jövő zenéje. Ákossal való itthonlétes életünk viszont azóta is nagyon hiányzik.

Nos, újabb hétvége után újabb hétfő. Nem vagyok valami üde és friss, a tegnapi napomat a wc csésze ölelgetésével töltöttem, a fennmaradó időben pedig küzdöttem az életemért...Hogy mi történt, nem tudom, remélem, nem a rotavírus csapott le ismét, nem lenne jó, ha Ákos is benyalná, most, hogy ilyen szépen túljutottunk a köhögős mizérián. Mindenesetre ma a munka hőseként dolgoztam végig a napot, pedig a gyormom, minta belülről le lenne gyalulva...remélem, holnapra ennek már nyoma sem lesz. Most már kicsit unom a nyomoromat, épp túlvagyok a kéztöréses bénaságon, épp - kösz, anyu  - kezdek egyenesbe jönni, ami a vasalást illeti, erre jön valami, ami miatt megint elönt az önsajálat és a vasalatlan ruha...

Mikor lesz már tavasz?

Még jó, hogy Ákos egy tündérke, olyan édes volt már reggel, ahogy magyaráz, folyton, a Dörmögő dömötörben lévő piros autós versért odavan, pontosabban a verset még egyszer sem hagyta végigmondani (nem kár érte), de az autót napi sokszor megnézi, és közli: vége a bulinak! Halálosan komoly képpel. Ma elvittük a bölcsibe is az újságot, be kellett tenni a táskámba, nehogy elázzon. Egy hét kihagyás után eszméletlen boldog volt kiskomám a bölcsiben, meglátta egy kis barátját és kurjongatott nagyokat. Este pedig esti mesét néztük, tv-macival meg pompommal, vackorral és mirrmurral, nagyon élvezte.

Ákos ma ezt mondta:

- Megy a ispota a....a...pirosba! Megy a...a...a ispota be a házba....a...a....a ispota migyorog!

Nos, erre varrjon valaki gombot. Mert én nem értem... Ma amúgy több ízben bilibe végezte a dolgát kiskomám, minden vonalon volt produkció, bár  hibapont is, és a bilire is csak sokadik kérésre ült rá, de azért láthatóan tudja ő irányítani a dolgot, csak nemigen akarja...