lucilla viszontagságai

Az elmúlt hétvége ismét nem az unalom jegyében telt.

Ákos pénteken délután lázasan ébredt. Nem is kicsit lázasan. Bepánikoltam. Irány az ügyelet, igaz, a láza addigra lement, és mivel más tünete nem volt, gyakorlatilag kiröhögött az ügyeletes doki. Ez nem volt meglepő, volt már ilyen.

Aztán szombaton, mivel elég jól ment az éjszaka, elmentünk Bécsbe néhány barátnőmmel, Ákos meg apával itthon pasibuliztak. Mi meg, ahogy csak kell, jól kifosztottunk az SCS boltjait, igaz, mivel én alig 6 hete jártam arra, úgy, hogy akkor még azt gondoltam, hogy nem megyek egy darabig, és ennek megfelelően be is vásároltam, szóval tulajdoképp semmi sem kellett volna igazán, de hát ... azért, na nem hagytam ott semmit, amit nem kellett volna.

Ma meg, ahogy kell, mostam, vasaltam, főztem, sütöttem, takarítottam, szóval háziasszonyi roham ismét. És ugye, a mai nap egy egész órával rövidebb.

Holnap meghallgatás. Miért van az az érzésem, hogy holnap este sokkal rosszabbul fogom érezni magam, mint ma?

Ismét csak az időjárással tudom kezdeni ezt a bejegyzést. Mert, hogy meghatározó, mármint a hangulatomat illetően igencsak komoly mértékben. Most épp szar az idő, szar a kedvem. Illetve annyira nem szar, de álmos vagyok, leesek a székről. Pedig nem kellene leesni, mert ma már egyszer megtörtént. Illetve csak történt volna, ha épp széken ülök. De nem ültem épp, hanem álltam a mertón, és csörgött a mobilom. És hát, megtörtént a csoda, azaz bejött az, aminek múlt pénteken 1%-ot adtam (na látjuk, az egy nem csak egyre megy:)), szóval bekerültem a második körbe az ügyvédbojtári fronton. Egészen elképedtem. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam. Azért igent mondtam, hogy megyen hétfőn is alázni magam. Mert hát tuti nem lesz nekem ott állásom, az ki van zárva, túl sok ellenérv van, de azért helyrerakta az önbizalmam, hisz akkor annyira amatőr nem lehettem, de az is lehet, hogy nálam csak amatőrebbek voltak a többiek. Vagy csodás kisugárzásom van. Vagy mi. De most sokkal jobban érzem magam, mint pénteken. Gondolom hétfőig.

Ákosom meg továbbra is angyalka, jókedélyű, kedves, édes pofa.

Tegnap házassági évfordulót ünnepeltünk, egy gizda olasz étteremben, és hát elvileg úgy volt, hogy a gyereket szitterre bízzunk, de amikor a tettek mezejére kellett  lépni, a párom megfutamodott.... mert hát pont ebből a buliból hagyuk ki őuraságát. Így hát hármasban vágtunk neki a dolognak, és a grappát leszámítva Ákos mindenből kapott, így összesen 6 fogást evett végig, közben pedig mindenkit elbűvölt, az asztalszomszédoktól elkezdve a pincéreken át az énekesnőig. Hazafele meg találkoztunk egy régi ismerőssel. Ő is terhes. Azért ha szar is az idő, azért szép az élet. Igaz, napsütésben szebb lenne...

Nos, ahogy elment a jó idő, nekem is elment a kedvem az irkálástól. De hát azért ilyen időben is történnek velünk dolgok, megy az élet, igaz, kicsit lassabban.

Először is, apa lelécelt a Balatonra, valami manágerképző tanfolyamra, de hiszi a piszi, ilyen fedőnév alatt csak szaunáznak, esznek, meg úsznak (na, nem a Balatonban, ennyire még az én párom sem mazohista). Tegnap este beszéltünk, és kifejezetten nem panaszkodott a körülményekre. Én meg, kárpótlásképp rögvest be is vásároltam olyan sütikből, amik itthon amúgy nem kívánatosak, jól be is lakmároztam.

Ákos egyelőre nem nehezményezte apa hiányát, bár tegnap este azért megemlítette, sőt, ma telefonon "beszélt vele", és jól elmesélte neki, miket is csinálunk. Azért Ákos elég jól el bír szórakoztatni engem. Ma például egyik lábára zoknit húzott, a másikra megy egy kacsalábas cipőt, és azzal szaladgált fel s alá a lakásban. Hiába próbáltam rábeszélni, hogy mindkét lábán ugyanaz legyen, zokni vagy cipő, sőt leginkább mindkettő, de hiába.

Ma viszont kétszer is ledöbbentett szókincsével: először is tízóranál egyszercsak kristálytisztán kimondta, hogy méz. Biztos nem véletlen volt, mert visszakérdeztem, és nagyon bólogatott és többször is megemlítette. Aztán meg, jöttünk haza a boltból, elkezdett cseperegni az eső, erre ő: eső és mutogatott a kezére, ahol cseppekben állt a víz. Teljesen padlót fogtam, mert ezt a szót nemigen szoktam mondani neki, pláne nem tartozik a "tanított szó" kategóriába, azaz nem igyekszem minél előbb megértetni vele, mit is jelent. De úgy látszik erre nincs is szükség egyáltalán.

Aztán ma meg nagyon tipp-topp háziasszonkát játszottam: csináltam tejszínes-gombás csirkét tarhonyával, meg mivel még maradt gomba, egy kis tejszínes gomba alapot, amit a fagyasztóba teszek kevésbé házias napokra. Aztán még úgy levezetésként összedobtam egy mákos muffint (apa unja, de én még nem, ezért az időzítés), és a végén el is mosogattam. Nem tudom, mi van velem, lehet, hogy orvoshoz kellene mennem, mert ez már súlyos.:)

Ma is kihasználtuk rendesen ezt a hirtelen jött tavaszt. Elmentünk a Városligetbe, találkoztunk a dédivel és jól megetettük a kacsákat. De jó is volt sütkérezni a tavacska partján...

Ákos hozta a formáját, hangosan kurjongatva etette a kacsákat, és ha már ott volt, vázlatot vett fel a kacsákról későbbi olajfestményhez:)

Lufi is került, aki a Szi névre hallgat:

Aztán ebédeltünk egy jót a dédinél, és hazaszaladtunk. Ákos útközben elaludt, ismét dilemma elé állítva az anyját, hogy mikor is porszívózza ki a szobáját, mielőtt jönnek a nagyiék.

Én meg délután állásinterjúra mentem, amire hirtelen felindulásból vállalkoztam, ennek meg is lett az eredménye: nem sikerült jól. Most olyan 99%-ot adok arra, hogy nem fognak visszahívni, bár ezt nem is  bánom annyira, mert egyelőre nem akarok ügyvédbojtár lenni. Ahhoz még keserednem kell egy kicsit. És most amúgy is tavasz van, ilyenkor nem megy a keseredés.Annyira. Mert kicsit azért szomorú vagyok, mert azért szeretek lehengerlő lenni, és az ma a legkevésbé sem voltam.

Hát, hogy mekkora változást bír elérni egy kis langymeleg szellő az életben!

Ilyen jó kis napunk régen volt már. Volt ma önismereti beszélgetés, mivel csütörtök van, Ákos meg mulatott a többi kölökkel. Apjukkal meg megbeszéltük, hogy odajön és együtt ebédelünk. Így hát megleste egy kicsit, hogy is játszik Ákos a többi gyerkőccel. A gondozónénik persze neki is áradoztak, hogy milyen gyönyörű, eleven és persze eszméletlen okos. Apa mája is dagadhatott egy kicsit. Aztán elugrottunk a bécsi szelet vendéglőbe, és hát mit is lehet ilyen helyen enni? Na persze, bécsi szeletet.

Aztán apa visszament dolgozni, mi meg elugrottunk az Eötvös utcába, elintézni valamit, és ha már arra jártunk, beugrottunk a westenden nyíló új C&A-t. Persze vásárlás nélkül nem jöhettünk ki, így Ákos szert tett egy nyári sültős sapkára, és egy hózentrógerre.

És aztán hazabattyogtunk, mire hazaértünk:

Igen, igen, igen, igen!!!! Erre vártam hosszú hónapok óta, a fagyos télben! Erre a meleg tavaszi szellőre, napsugárra, csicsergő madarakra...

Azt kell mondjam, minőségi különbség ez: nem kell fél órán keresztül küzdeni a felöltözéssel, overall-sapka-sál-csizma-kesztyű..... Csak egy kis kabát, és már mehetünk is. És az sem baj, ha felcsúszik a zokni, vagy lekerül a sapka. Jaj, de jó ez így. Komolyan mondom, egy napsugár érintésétől kigyógyultam a téli eredetű depressziómból. Hurrá. Csak így tovább. Már kicsi rügyeket is láttam. A növények csak nem tévednek, és tényleg itt a tavasz.

Néha érik az embert meglepetések. És ezek a meglepetések igen nagyok bírnak lenni, ha államigazgatási ügyről van szó.

Ma elmentünk az OEP-hez, mivel a gyedemről nem kaptam papírt és vészesen közeledik az adóbevallás határideje. Persze, hogy nem kaptam papírt, ebben semmi meglepő nincs, tavaly sem kaptam, akkor telefonon egyeztettem akkoriban, a címet is átírták, de úgy látszik nem eléggé....Nos, felkerekedtünk Ákossal, felszereltem magunkat egy napi hideg élelemmel, kellő mennyiségű folyadékkal és főként egy tonna szórakoztató izét pakoltam a kocsiba, és még befele is konstatáltam, hogy milyen jó, hogy van kólaautomata, ez kihúz majd az éhhalál közeli állapotból. Erre meg? A biztonsági őr aszondja, ne is vegyek sorszámot, menjek csak az 5-ös ablakhoz, mingyár végeznek, akik ott vannak. És kb. 10 másodperc múltán már mehettünk is, le sem ültem, már a kezemben volt a papír. Az állam meg valahol a padlón. Így hát elmentünk Brendonozni, ha már így rákészültem a napra.

Ákos ma nagyon nyűgös, pedig a nap jól indult, jó kedvvel ébredt. De délután már nem aludt, csak kb egy órát. És köhög. Remélem, ennyiben is maradunk. Jó lenne, ha nyári álomba vonulna az összes ócska és kevésbé ócska baci, vírus, élősködő. Unom már.

Végre itt van valami tavaszféle, amelyre oly régóta vágyunk, így hát mi is  kiruccantunk egy kicsikét. No, nem túl messze, csak a jó időre tekintettel biciklire szálltunk és elrepesztettünk a városligetbe, egy nagyon frankó játszótéren múlattunk az időt.

Rúgtuk a bőrt, akarom mondani a gumilabdát:

csúzdásztunk jó nagyokat:

Na szóval jó kis sűrű hétvége volt ez. És még hol a vége?:) Ma reggel eszembe jutott, hogy holnap hétfő, és ha hétfő, akkor varrótanfolyam, és akkor gyakorolnom kell, aztán eszembe jutott, hogy holnap 15-e, azaz nem lesz varrótanfolyam, és jól elszomorodtam....

Tegnap esküvő, a gyerekre belga barástosnénk, aztán a nagyszülők vigyáztak, így hosszú idő óta először házaspár voltunk és nem szülők. Néha ilyen is kell.

A gyerek persze tündér, annyira tudja, mitől döglik a légy, akarom mondani, a  nagyszülők szíve mitől is kötődik végleg gúzsba. Ma például felkéretőzött a nagypapira, átölelte, mintha el sem akarná engedni soha, aztán hátradőlt, a nagypapi szemébe nézett és elrebegte olyan hangon, hogy papppaaa, hogy szem nem maradt szárazon. Ha lefilmeztem volna, csak giccsilleték lerovása után publikálhatnám:)

És most már konkrét tapasztalatokról számolhatok be pelenka-akciónk kapcsán. Ugyanis fogtam magam, és megvettem 5 db mosható nadrágpelenkát, meg egy csomag mosható és egy csomag eldobható betétet. Így, komoly 3 napos tapasztalattal a hátam mögött elmondhatom, hogy nem bántam meg az akciót. Igazából nem nagy macera, csak annyi van, hogy levétel után nem a kukába, hanem egy vödör vízbe teszem, és ha elfogyott, kimosom, erre általában 2 naponta fog sor kerülni előreláthatólag. Igazából ecetes vízbe kellene áztatni, de úgy gondolom, ez túl nagy áldozat lenne a részemről, így előzetesen konzultálva a forgalmazókkal sima vízben ázik, és normál mosószerben mosódik öblítő nélkül.

Node, mik is voltak az indokaim? Bevallom, nem környezetvédelmi megfontolásból tettem szert eme nagyszerű találmányra, hanem elsősorban a nyáron esedékes szobatisztaságot szeretném elősegíteni, de ha már környezetvédelem, hát örülök neki. Állítólag az ilyen pelusban jobban érzi a kölök, ha pisi van, ezért könnyebben leszokik a pelusról. Szerény 3 napos tapasztalataim alapján erre a felismerésre még várnunk kell, de mivel a pelenka néhány hónap alatt be fogja hozni az árát (sajna, nem ingyér volt), és hát a környezetvédelem sem utolsó érv, azt hiszem nem kell megbánnom a döntésemet. Egyelőre napközben használjuk, ideértve a délutáni alvást, illetve főleg ha itthon vagyunk, vagy kisebb sétákra, mivel a dögnehéz kölök+babakocsi-hoz nem kívánok egy vödör vizet is rendszeresíteni. Így éjszaka és hosszabb kitérők esetén maradunk a környezetszennyezés és kényelem bűvkörében.

És tapasztalt anyukáktól is hallottam, hogy majd ha csak éjszakára kell pelus, és akkor sem mindig, akkor is kifizetődőbb ezt használni.

Nos, ma ismét egy jó kis délelőttünk volt. Én pszichológiai előadáson vettem részt, Ákos ismét a többi kölökkel múlatta az időt. De még hogy! Amikor vége lett az előadásnak, a védőnő is, meg a többi gyerekfelvigyázó is jött hozzám, hogy milyen egy eleven gyerekem van (na igen, ezt azért én is megtapasztalom mindennap), továbbá, hogy milyen értelmes, és hogy mennyire látszik rajta, hogy sokat foglalkozunk vele. Ez amúgy jól esett, mert folyton lelkiismeretfurdalásom van, hogy biztos többet kellene foglalkozni vele. Mert hát mennyi is az elég??? Na, mindegy, hagyjuk a filozófiai kérdéseket. Mindenesetre teljesen elképedve mesélték, hogy Ákos tud 5-ig számolni....Igyekeztem leplezni meglepődésemet, hogy ez én sem tapasztaltam eddig, olyan képet vágtam, mintha nap,  mint nap gyakorolnánk ezt a műveletet:)) És hát a mutatványt meg is ismételte párszor hazafele: eeeee, keeeeoooo, háom, néééé, öt.

Amúgy, bár én csak varrótanfolyamra akartam járni, erre a pszichoizére nem, csak Ákos kedvéért jöttem, mert a múltkor is nagyon jól érezte magát, szóval azt kell mondjam, hogy most már a magam kedvéért is megyek, mert nagyon jó volt. Egy idős pszichológusnő tartotta, aki mellesleg pedagógus is. A Gordon-módszer alapján haladunk, szülő-gyerek kapcsolat van a terítéken, ami nem csoda, hiszen szinte kizárólag gyakorló anyák járnak. Nagyon jó volt beszélgetni, főleg, hogy sokgyerekesek is vannak, és látni, hogy ki milyen problémákkal küzd.